Szövegkönyv

A-É | F-L | M-S | SZ-Z |

A dal még most is a régiAdd ki magadból a feszültségetAgglegény-dalAjtók előttAkaratos tündérAlkoholba mártott hajnalonAmire vágyomÁlmodó csillagÁrnyak mindenüttÁrtatlan fegyverÁtvarázsolom az életetA sikerA siker titka a családAt a desolate, lonely dawn / Kietlen hajnalonA vadabbik énemA Workinson-ügyAz abszolút balszerencse dalaBonyolult női lélekCrazy night barDarkness in the suburb / Külvárosi sötétEgy kis derű a szívemenEgy reggeli kinn a szabadbanEgyütt a csapatEgyütt is egyedül vagyunkElég egy mosolyÉletművészEllopott percekEljövök értedElszállt a széllelElőjelekEltékozolt századokEngedj be a jóbaÉrted sír az égÉs végül a Fény

A dal még most is a régi

Szembejön velem az utcán
egy ezeréves jó haver;
kíváncsi vagyok megismer-e még,
vagy észrevétlen rohan el.

Persze ő még most is a régi,
távolról vigyorog
- Mi van barátom, adj egy ”vaki"-t;
hisz' egyikünk se változott!

A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor, annak idején

Ugye nincs meccs az Üllői úton,
nincs kezdőrúgás nélküled;
te a lelátón tombolsz, úgy ahogy én,
ha a színpadra felmegyek

Mondd csak, üldöznek-e még a lányok,
és húzol-e még strigulát;
vagy kidobtad az összes telefonszámot,
te verhetetlen nagy svihák

A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor, annak idején.

Még emlékszem a régi helyre,
játszott egy jó kis zenekar.
Csak égettük a gyertyát, habzsoltuk a jót;
csak el ne múljon hamar.

... és ma újra itt vagyunk, látod;
bár volt néhány zökkenő.
Mi tudtuk már akkor, ugye haver;
rajtunk nem fog ki az idő!?

A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor annak idején.

Add ki magadból a feszültséget

Zavartan elém állsz,
kitárulkozni félsz.
A félresikerült kalandok után,
mondd, mit akarsz még?!

Te vagy a vesztes, én a győztes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem lehet?

Magamról kérdezel, vagy
másokról beszélsz.
Az értelmét vesztett kapcsolatokról,
mit is mondanék?!

Te vagy a vétkes, én a vétlen,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?

Add ki magadból a feszültséget!

Esténként tervezel,
aztán levelet írsz.
Másnap az egészet összegyűröd,
inkább telefonon hívsz.

Te vagy az álnok, én a rendes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?

Add ki magadból a feszültséget!

Agglegény-dal

Sok csibész, nagy vagány,
országos cimborám,
mindegyik megnősült rég.

Én itt vagyok egyedül,
otthon és nő nélkül,
elveszett, bús agglegény.

Mondd, hol találok egy lányra,
ki kényeztet, s jókat főz mára.
Mondd, hol találok egy társra,
ki szó nélkül elvisel.

Van úgy, hogy fent vagyok,
hajnalig kukorékolok,
elmegyek horgászni reggel.

A csajokat megnézem,
italom kikérem,
szivarra gyújtok, ha kell.

Mondd, hol találok egy lányra,
ki kényeztet, s jókat főz mára.
Mondd, hol találok egy társra,
ki szó nélkül elvisel.

Egyszer már megtörtént, gyűrű is volt;
a függetlenségemen nem eshet folt.
Hiába mondtam, hogy jó srác vagyok,
de kiismert, s jól itt hagyott.

Mondd, hol találok egy lányra,
ki nem sandít egyszer se másra.
Mondd, hol találok egy társra,
ki szó nélkül elvisel.

Mondd, hol találok egy lányra,
s nem lesz az ajtó se zárva.
Mondd, hol találok egy társra,
ki szó nélkül elvisel.

Sok csibész, nagy vagány,
országos cimborám,
mondjátok, hol rontom el?!

Ajtók előtt

Ajtók előtt ott áll
a várakozó reggel,
engedd be őt,
engedd be őt!
Ajtód előtt, ha vár,
ha kopogtat az ember;
legyen időd,
legyen időd!

Ne csak a saját
életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!

Ajtók előtt egy hang
a szürke csendből rád szól:
legyen erőd,
legyen időd!
Ajtód előtt, ha vár,
ha megtorpan egy vándor;
fogadd be őt,
legyen időd!

Ne csak a saját életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!

Akaratos tündér

Ha befogod a számat;
még jó, hogy ordítok;
ne erőltesd rám
az akaratod!

Ne nyomozz utánam,
mert ingerült leszek!
S ha zavarba hozol,
védekezek.

Ha hívatlanul törsz rám,
sose találsz otthon;
hogy mikor érek rá,
még nem tudom.

Gyanúba keverhetsz;
mit számít már nekem?!
Hogy fejemre nőj,
nem engedem!

Engedj, akaratos tündér!
Amit kérsz, megkapod!
Engedj, akaratos tündér!
Csak ne légy erőszakos!
Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz!
én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!

Ha kiméred az időm,
azért is maradok.
Nyugalomra intesz?!
Felrobbanok!

Ne sajnáltasd magad!
Úgyse figyelek;
...és, ha megzsarolsz,
nem fizetek!

Engedj, akaratos tündér!
Amit kérsz, megkapod!
Engedj, akaratos tündér!
Csak ne légy erőszakos!
Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz!
én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!

Alkoholba mártott hajnalon

Névnapod van Józsi, nem nagy ügy;
hogy kirúgjunk a hámból, jó ürügy.
Nem bánom, menjünk, itt az alkalom
ezen az alkoholba mártott hajnalon.

Egyik helyről ki, és a másikba be;
a dolgozónak így megy el a józan esze.
Ő jól bírja a dolgot, én is megszokom,
ezen az alkoholba mártott hajnalon.

Elég a tötyögős otthon ülésből,
a fotelbe-fáradt pihengetésből
Rúgjunk ki a hámból, mint azelőtt,
ma éjjel haver, kiengedjük a gőzt.

Suhancok jönnek, szűk nekik a járda,
a körúti csendben, éktelen a lárma.
Hol posztol egy rendőr, balhé lesz, tudom;
ezen az alkoholba mártott hajnalon.

Nem vagyok se jós, se parafenomén,
de emlékezz Józsi, megmondtam én:
Jobb, ha otthon üljük meg a névnapod,
ezen az alkoholba mártott hajnalon.

lá-lá lá-lá, lá-lá lá-lá...
... és most összetörten énekeljük egy padon,
ezen az alkoholba mártott hajnalon, hogy:

lá-lá lá-lá, lá-lá lá-lá...
... és most összetörten énekeljük egy padon,
ezen az alkoholba mártott hajnalon, hogy:
Jaj.

Amire vágyom

Szóltak a haverok,
jöjjek, ha akarok;
ma kaland lesz!
Várnak, úgy hat előtt,
pont úgy, mint azelőtt;
de nem megy ez!

Nem érdekelnek a hülyeségek,
a meló utáni sörözések.
Van egy lány, kinek nem az a jó,
ha vagány vagyok és nagy ivó.

Ma ő a fontos, nem a haver,
megadja nekem, azt ami kell,
amire vágyom,
azt, amire vágyom.

Az autóba beülök,
rájuk se fütyülök.
Na indulás!
A körúton gurulok,
a piroson átjutok,
ájulás!

A polgárok néznek, a rendőr fütyül,
egy motoros vadász a nyeregbe ül.
Van egy lány, kinek nem az a fő,
hogy merész legyek és vakmerő.

Ma ő a fontos, nem a haver,
megadja nekem, azt ami kell,
amire vágyom,
azt, amire vágyom.

Nézz te drága én itt vagyok,
őrületesen feldobott.
Egyedül rajtad áll,
hogy összejön-e valami, ezen az éjszakán.

VIII. kerület,
gyáva, ki beijed
a sötétben.
Tombol a szerelem,
nem látja a kutya sem
- ígérem.

Az Üllői úton leparkolunk,
az élvezeteknek behódolunk.
Na végre egy lány, kinek nem az kell,
hogy dumás legyek, nagy dinnyefej.

Ma ő a fontos, nem a haver,
megadja nekem, azt ami kell,
amire vágyom,
azt, amire vágyom.

Álmodó csillag

Fájdalmad már a földig ér,
kiáltanál, de nincs kiért;
komor, fekete ég alatt
álmodó csillag vagy.

Nem szólsz már, és nem remélsz,
lobogni nem tudsz, kihunyni félsz.
Az nem lehet, hogy gyáván alul maradsz,
te álmodó csillag vagy.

Csillog a felszín, lehúz a mély,
hogy előbbre juthass, nincs sok esély.
Csak hajtasz, majdnem beleszakadsz,
mégis álmodó csillag vagy.

Hívj, hogyha ébredsz és elvakít a fény,
álmodó csillag, én itt vagyok,
csak jeleket küldj felém!
Gyere, ébredj! Most itt van a perc
hogy eldobd magadtól azt, ami bánt,
mindazt, amitől félsz.

Nekem te
álmodó csillag vagy.
Álmodó csillag vagy.

Árnyak mindenütt

Az ajtóból intett:
vigyázz magadra!
S az utcára léptél
sorsodra hagyva.
Kietlen házak közt
ébred a sötét;
érezni hűvös
leheletét.

A második sarkon
utánad szólnak.
Züllött csavargók
az ágyukba hívnak.
Éjszakai lepkék és
kóbor farkasok
éhesen várják
az áldozatot.

Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.

Az alsó rakparton
vihar utáni kép;
összetört lámpák és
telefonfülkék.
Nyomasztó világ,
árnyak mindenütt;
hátadban érzed
a tekintetük.

Egy oszlop mögé bújsz;
a házkapuk zárva;
merre menekülj
a szabadulásba?!
Kéjencek, rablók és
gyanús alakok
várják az újabb
áldozatot.

Árnyak mindenütt.
éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.

Ártatlan fegyver

Suhancok állnak a túloldalon,
gitárjuk ott lóg a vállukon.
Mindenre elszánt ifjú nemzedék;
álmukban siker és dicsőség.

Hát emeld magasba!
Ez csak egy ártatlan fegyver!

Ki lesz majd a legjobb, ki lesz majd a sztár;
akire végül a szerencse vár.
Lesz-e aki bírja az ingoványon át;
...és nem fordul vissza, ha a mélyére lát.

Hát emeld magasba!
Ez csak egy ártatlan fegyver!

Én is kipróbáltam mindent
mire megvilágosult,
hogy önmagamból
egyedül a zene kiút;
hogy kimondhassak mindent,
amit gondolok;
kell ez a fegyver,
amit hordozok.

Az életben a legfőbb, hogy érezd, mit akarsz,
mert akkor mint a mágnes odatapadsz.
Mit számít a tiltás és egy nagy pofon,
úgyis csattan elég majd az arcodon.

Ne félj tőle!
Ez csak egy ártatlan fegyver!
Hát emeld magasba!
Ez csak egy ártatlan fegyver!

Átvarázsolom az életet

A fákat, a lombot, a színeket, csak úgy mesélheted,
ha szállnak a hangok, a varázsporszemek.

Ha kedvem tartja, dúdolok vagy énekelgetek,
így egyszerűen átvarázsolom az életet.

Sűrű erdő, messzi üveghegyek,
a varázsemlékkönyv titkait most elmondom neked.

Ilyenkor,
ha kedvem tartja, dúdolok vagy énekelgetek,
és látod, egyszerűen átvarázsolom az életet.

A siker

A siker
olyan, mint egy iskolai feladat,
olyan, mint a gyűlölt hálapénz;
A siker
olyan, mint a családi ékszer,
olyan, mint a cukor és a méz;

A siker
olyan, mint a sexfotó a falon,
olyan, mint egy eltüntetett gyémánt;
A siker
olyan, mint a meg nem értett művész,
olyan, mint az asszony és a lány:

kézről-kézre,
kézről-kézre,
kézről-kézre jár!

A siker
olyan, mint a bírósági végzés,
olyan, mint egy értelmetlen tréfa;
A siker
olyan, mint a vállalati döntés,
olyan mint egy negatív példa;

A siker
olyan, mint a legtitkosabb napló,
olyan, mint egy kérdéses terület;
A siker
olyan, mint a jog és a bizalom,
olyan, mint a rang és a becsület;

ami:
kézről-kézre,
kézről-kézre,
kézről-kézre jár!

A siker titka a család

Én nem bánom,
hogy nagy a család;
így mindenre tudunk
megoldást.

... és hogyha nálam
van egy kis zűr;
azt senki se nézi
tétlenül.

Jól jön egy tanács,
netán egy pofon;
még mindig jobban járok,
ha itthon kapom.

De újabban már
nincs sok baj velem;
állítólag mostanára
megjött az eszem.

A siker titka a család;
mi mindenre találunk
megoldást.

Én vagyok a házban
a legnagyobb gyerek;
az okosabbra bízzák
a kényes ügyeket.

De ne kérdezz erről,
többet úgyse mondhatok;
a lényeg az, hogy megfejtettem
mi a titok.

A siker titka a család;
mi mindenre találunk
megoldást.

At a desolate, lonely dawn / Kietlen hajnalon

At a desolate, lonely dawn, I saw her get off the train
She found her way home throughout all the pain
I might be a fool, she whispered in my ear,
But I am here again an I am here to stay

Shes holding me tight again, sending shivers up my spine
Her voice gets through to me, How are you, love?

Ive dreamt a lot about you coming back to me
My soul has been restless, now it longs for peace
Three years already gone, dont know what to say
I am still vulnerable when you come my way

Ive tried to move on all alone, I wanted to write off you and me
Couldnt escape from your sweetest memory

You are my dream forever youre still the one
Ive been praying for someone like you for long
I still do want you even if Im wrong
Youve fooled me many times
So, can I trust you, love?

The railway station is desolate, the wind brings heavy rain
What can I hope for on this cold November day?
Lonely, strange arrivals, trains with sleepy face
Tomorrows will go by, just like yesterdays

Standing in each others arms, we dont know what to do
And slowly this small city starts a new day

You are my dream forever youre still the one
Ive been praying for someone like you for long
I still do want you even if Im wrong
Youve fooled me many times
So, can I trust you, love?

You are my dream forever youre still the one
In the future,  honey, tell me what may come
I still do want you even if Im wrong
Youve fooled me many times
But let me trust you, love

A vadabbik énem

Boldog vagyok, ha találkozunk;
jó, hogy az enyém vagy;
csak arra kérlek kedvesem,
ne hagyd el magad!

Ha tetszeni akarsz, fontos az,
hogy vonzó legyen a kép.
Az én barátnőm olyan legyen,
amilyet szeretnék.

Elsősorban arra vágyom
a klumpád felejtsd otthon;
szexisebb egy magas sarkú,
nem először mondom.

Nem nagy kérés beláthatod,
hogy mindig szép legyél;
majd én is olyan pasas leszek
amilyet szeretnél.

Nem tudhatod, nem tudhatod,
hogy férfiszemmel, mi az, ami számít,
mi az, ami izgat, mi az, ami kábít.
Nem tudhatod, nem tudhatod!

... bár napról-napra mindjobban érzem,
hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.

Bátran fesd ki a körmeidet,
ne sajnáld a rúzst;
máris valami bizsereg bennem;
rögtön lángra gyújt.

A lelkem mélyén imponál,
roppant hízeleg;
csak ámuldozzon a sok haver,
ha meglátnak veled.

Nem tudhatod, nem tudhatod,
hogy férfiszemmel, mi az, ami számít,
mi az, ami izgat, mi az, ami kábít.
Nem tudhatod, nem tudhatod!

... bár napról-napra mindjobban érzem,
hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.

Nem tudhatod, nem tudhatod!

Nem tudhatod, nem tudhatod!
... hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.

A Workinson-ügy

Résnyire nyitja az ajtót, mindenkit figyel,
antennákat állít, zsebekbe rejti el.
Diplomata táskájában nem tudni mi volt,
Kesztyűben dolgozik, sötét szemüveget hord.

Az Interpool körözi; segítséget kér,
a nyomravezetőnek tisztes jutalmat ígér.
A közvélemény nyugtalan, új hírekre éhes;
én tudom csak egyedül, ki lehet a vétkes!

Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!
Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!

A TV-híradóban a fényképét mutatják;
a szakértők összeülnek, egymást faggatják.
A tanuk elhallgattak, némák, egy sem él;
ismertetőjele az, hogy senkit sem kímél!

Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!
Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!

Az abszolút balszerencse dala

Gyerekkorom óta a hangjegyeket írom,
megadom a hangot ha kérsz;
most hiába verem az asztalt, hogy hamis,
hiába minden okos érv.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Ajándékba kaptam a legjobb gépet,
ami itt a földön megterem,
most hiába nyomom a gázt be a földig,
nem indul, az égre sem.
...mert minden jó, csak semmi se működik!

Évek óta vágyom a legjobb nőre,
akit a mozikban láthatok;
most a heverőmön fekszik s a kezét nyújtja,
de közelebb már nem jutok.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Kerülöm a rosszat, a félreértést,
az önérzetet sértő intrikát;
de hiába hiszek én az értelemben,
ha én hiszek és senki más.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Eléred a célod, ha figyelsz a szóra és
felfogod a lényegét:
egy ami biztos, hogy semmi sem biztos;
hiába minden ellenérv!
...mert minden jó, csak semmi sem működik!

Bonyolult női lélek

Bonyolult női lélek, hogy
megértsem, arra kérlek,
válaszolj, szerelmem.
Az miért baj, ha sok a dolgom;
tudom, sétálni akarsz folyton.
Na jó! Legyen! Kinn a ligetben.

Az van úgy, hogy néha úgy van, hogy
a rovásomon már sok van;
átölelsz, mégis.
Na, bocsánat azért nincsen
és rendben sincs azért minden
énvelem, persze, csak nyugi legyen.

La, lalala lalalalala
Csak nyugi legyen!
La, lalala lalalalala

Bonyolult női lélek,
mit egy férfi már meg se érthet;
de így a jó.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó.

A refrén után jön a verze,
azt mondod: persze, persze;
mert így a jó, szerinted.
Őrült szerelmi mámor,
már céloz a nyíllal Ámor;
lesben áll, vigyázz, még eltalál.

La, lalala lalalalala
Még eltalál.
La, lalala lalalalala

Bonyolult női lélek,
mit egy férfi már meg se érthet;
de így a jó.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó, szerintem. (Így a jó.)

Bonyolult női lélek,
hogy megértsem, arra kérlek,
válaszolj, szerelmem.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó, szerintem. (Így a jó.)

Bonyolult női lélek, hogy
megértsem, arra kérlek,
válaszolj.

Crazy night bar

Villognak a fények,
egy zenekar nyomja a színpadon.
Egy-két alak őrjöng,
a többi meg könyököl az asztalon.

Hosszú lábú Fanny
itallal érkezik a placcon át,
fenekét riszálja,
és kikerül egy részeg katonát.

Crazy, crazy, crazy night!
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!

Egy szőke maca épp' most
a sarokba bújik el egy pasassal,
szerelemről szó sincs,
egymásnak esnek azonnal.

Négy-öt whisky után
Frankie a melóról magyaráz,
leragad a szemünk,
veszettül unjuk már a sok dumát.

Crazy, crazy, crazy night!
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!

Egyszer kiborul a bili,
nagyon elegünk van már az egészből,
indulhatnánk haza, de ő
előadást tart a nejéről.

Sylvia titokban
újra teletölti a poharát,
jobb, ha most lelépünk,
ne várjuk itt meg a maffiát!

Crazy, crazy, crazy night!
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!

Darkness in the suburb / Külvárosi sötét

A run-down, suburban, smoky, late-night pub
Over the boulevard but inside the town
Dirty tables, strange faces round here
Like in the Wild West, theyre swigging cheap beer

Taxi drivers are cruising bout the streets
Whores on the sidewalk are showing their feet
Poor Joes in the trash with hungry eyes
In the House of Lords he may spend the night

Cold is the reality

Cops show up, asking for everyones IDs
Theres surely something wrong, everything stinks
There are wild tattoos on perfect muscles
Techno is rumbling, short street-hassles

Darkness in the suburb
Cold  is the reality
Darkness in the suburb
No  justice, no peace

Underground creatures  slowly crawling out
Hunting for their prey, ready for the fight
A small child is waiting, next to the bar
For his daddy  to come and staring at a star

Darkness in the suburb
Cold  is the reality
Darkness in the suburb
No justice, no peace

Egy kis derű a szívemen

Itt van az első napsugár,
kibújt a felhők alól,
a felhúzott redőnyök árnya mögül
vidámabb zene szól.

A kávéházak teraszán
ülünk és napozunk,
kibontott hajjal, kamaszos bájjal,
de jó, hogy itt vagyunk.

Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
egy kis derű a szívemen,
mert megmozdult itt bent már valami,
tán egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne már, jól jönne már nekem.

Piros a lámpa, a kocsisor áll,
lehúzott ablakon egy lány figyel.
Igéző szemek, egy félmosoly;
mindenki életre kel.

Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
egy kis derű a szívemen,
most megpezsdült végre már valami,
tán egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne már, jól jönne már nekem.

Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
egy kis derű a szívemen,
mert megmozdult itt bent már valami,
csak egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem.

Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
egy kis derű a szívemen,
most megpezsdült végre már valami,
csak egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne még, jól állna még nekem.

Egy reggeli kinn a szabadban

Véget ért hát, a nyaralás,
ennyi volt a nyarunk.
Egy óra múlva már könyörtelen
indul a vonatunk.

Szedjük össze gyorsan a holmikat,
a mackót a bőröndbe tedd!
A hátizsákba meg gyömöszöld be
a szép emlékeket!

Egy reggeli kinn a szabadban,
az indulás előtt;
egy reggeli kinn a szabadban,
a búcsúzás előtt.

Már megszáradtak a fürdőruhák;
a stégen nem napozik senki.
A szobákban jó nagy a felfordulás,
a hangulat se a régi.

Utolsó szavak, fogadkozások,
hívunk telefonon,
írunk neked, vagy megkeresünk;
lesz rá alkalom!

Egy reggeli kinn a szabadban,
az indulás előtt;
egy reggeli kinn a szabadban,
a búcsúzás előtt.

Együtt a csapat, a társaság,
Nekünk semmi se lehet komplikált.

Ma végre együtt a csapat,
a régi társaság,
ahol senki se idegen,
mind` jó barát.

És elővesszük a hangszereket,
aztán megpörgetjük az üvegeket.

Ma végre együtt a csapat,
a régi társaság,
ahol senki se idegen,
mind` jó barát.

Mi azt csináljuk, amit szeretünk;
míg bírja a torkunk énekelünk.

Ma végre együtt a csapat,
a régi társaság,
ahol senki se idegen,
mind` jó barát.

Na végre együtt a csapat,
ugyanaz a társaság,
és mi réges-régen
nem várunk csodát.

Együtt is egyedül vagyunk

Álmodunk,
egymás szívében ott vagyunk.
Csak álmodunk
és fel sem tűnik, hogy változunk.

Unalmas minden érzés,
már elmúlt három év,
valahogy egész más,
más volt a kezdetén.

Ébredünk,
még egymást átölelve érkezünk.
Csak ébredünk,
a szürke megszokástól szenvedünk.

Egymás szavába vágunk,
egymásba karmolunk,
valahogy együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.

Vádolunk,
apró hibákat felfújunk.
Csak vádolunk
és egymás lelkébe gázolunk.

A szerelem most is elmúlt,
már semmit se nyújt;
valahogy együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.

Együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.

Elég egy mosoly

Elég egy mosoly, elég egy mozdulat
hogy érezzük egymást, s jó legyen a hangulat.

Ez egy természetes társaság, hol kiadhatod magad,
itt nem kell másnak látszani, az légy, aki vagy.
Kapcsold hát ki a telefont, és ne is vedd elő,
úgy sincs térerő.

Kezeket fel, most érezzük a ritmust,
ez izgalmasabb téma, mint akármilyen -izmus.

Itt nem számít a flanc, az tudod, egész más világ,
itt nem röhög ki, hátad mögött néhány jó barát.
Hát lazíts, ha feszül a gomb!
Itt van az idő, itt van az alkalom.

Elég egy mosoly, elég egy mozdulat,

(Elég egy mozdulat!)
hogy érezzük egymást, s jó legyen a hangulat.
(Halljuk a hangodat!)
Elég egy mosoly, elég egy mozdulat.

Azt hallottam róla,
hogy olyan ostoba,
a lányok szerint meg
irtó klassz pofa.

Soha nem ideges,
mindig vigyorog,
röhög a világon,
nem pedig zokog.

Életművész, de jó neki,
a bánatot nem ismeri.
Életművész, egy helyben ül,
varázsütésre neki minden sikerül.

Társaságban fontos
az első benyomás,
cipője fényes,
roppant elegáns.

Zavarba nem jön,
szolidan rámenős,
pusmognak utána,
agglegény vagy nős.

Életművész, de jó neki,
a bánatot nem ismeri.
Életművész, egy helyben ül,
varázsütésre neki minden sikerül.

Életművész, de jó neki,
a bánatot nem ismeri.
Életművész, egy helyben ül,
de az is meglehet, hogy jól leplezi.

Ellopott percek

Az ablaknál álltam, úgy vártalak.
Eltelt egy hét, nem láttalak.
Én megértem azt is, hogy nincs több időd,
s az élet máshova köt.

rtelek, hagyjuk, reménytelen;
csak múlnak az évek, mi lesz velem.
Próbáltam mondani, kinevettél,
gyenge, ki dönteni fél.

Az utcán a sok szerelmes, nyíltan ölel,
nekem társtalan, magányos így
a világ - nélküled.

Játszadozunk, ölelkezünk,
fogadkozunk, ígérgetünk.
Ellopott percek, önáltatás,
csalóka, hamis bolondozás.
Mindketten tudjuk, egyedül hagysz.

Egy koncerten voltunk, odajöttél,
az utolsó dalnál hozzám értél.
Valamit mondtál, de nagy volt a zaj,
eltűntünk együtt hamar.

Egy hétköznap délelőtt felmentem hozzád,
magam se tudtam, hogy lesz tovább.
Azóta tart ez a furcsa szerelem,
ami jó is, meg rossz is nekem.

Magányos hétvégék, szörnyű ez így,
kilátástalan minden,
a világ - nélküled.

Játszadozunk, ölelkezünk,
fogadkozunk, ígérgetünk.
Ellopott percek, önáltatás,
csalóka, hamis bolondozás.
Mindketten tudjuk, egyedül hagysz.
Mindketten tudjuk, úgyis egyedül hagysz.

Eljövök érted

Hol vannak már azok az évek: nem lehet, hogy felejtünk;
mikor egy rock-koncerten az első sorban feltettük a kezünk.
Mikor holtfáradtan hazaindultunk egy lepusztult vonaton;
és összefogva egymásba bújtunk titkon, kinn a peronon.

Aztán csörgött a telefon, nem jössz többet,
meg különben is mást akarsz.
én is! feleltem, fölényesen.
Azóta kereslek mindenkiben, hasonló akadt, de igazi nem.
Próbáltad mással, meg egyedül is elfeledni az emlékeink.

Egyszer úgyis eljövök érted!
Akarlak nagyon, ugye érzed?!
Egyszer úgyis eljövök érted!
Akarlak, mégis félek.

Hol vannak már azok az álmok, amit együtt keresünk;
hogy e panel-világból egy szép napon örökre elszökünk.
De valahogy mindig itt maradunk, gond és küszködés.
Megértelek, hogy nehéz volt, fárasztó ez az egész.

Csak telnek a napok, múlik a hét, nincsen változás.
Megőrjít ez a szürkeség. Hívnálak, de a büszkeség
legyőzi bennem a szenvedélyt. Fájó sebeket szaggatok,
egy rögeszmés őrült, bolond vagyok!

Egyszer úgyis eljövök érted!
Akarlak nagyon, ugye érzed?!
Egyszer úgyis eljövök érted!
Akarlak, mégis egyedül tőled félek!

Hol vannak már azok az évek, nem lehet, hogy felejtünk!
Mikor egy hátizsákkal nekiindultunk
és üres volt a zsebünk.
Éjbe nyúló beszélgetések, naiv gondolatok.
Még átöleltél s fülembe súgtad:
mindig veled maradok!

Elszállt a széllel

Más volt a világ,
más volt a szerelem.
Más volt a zene
abban az időben.

Együtt csodáltuk
a zenekarokat,
s együtt akartunk
változásokat.

Csak vertük a dobot,
hogy elegünk van,
jöjjön az új zene!
S, hogy a Budai Parkba
farmernadrágban
engedjenek be.

Elszállt a széllel,
úgy, ahogy jött,
eljár az idő
mindenki fölött.
Elszállt a széllel
úgy, ahogy jött.

Pezsgett az élet
a pinceklubokban;
a rock and roll-sztárok
voltak divatban.

Itt vagyunk látod,
most más a világ
a változás ide is elért.
Emlékezünk,
és büszkén mondjuk:
az volt a nemzedék!

Elszállt a széllel,
úgy, ahogy jött,
eljár az idő
mindenki fölött.
Elszállt a széllel
úgy, ahogy jött.

Előjelek

Ős-káosz a világ,
az értelem nyitva áll.
Az ember nyugtalan,
előjelekre vár.

Egy kérdés a jövő
napjaink fonalán.
Mondd, mi jöhet még,
Mondd, mi vár még ránk!

Az előjelekből előre nézek,
és előre látok dolgokat,
de a zűrzavarban kapkodok
és nem hallom a hangomat.

Néha mégis azt hiszem,
hogy átlátom a helyzetet,
de a következő pillanatban
áthúzom a lényeget.

Az információknak hívott
áradatból nincs kiút:
rendezed, vagy megbolondulsz,
félreállsz, vagy boldogulsz.

Előjelek, előjelek!
Az előjelekből előbbre léphetek.

Eltékozolt századok

Eltékozolt századok testén rút sebek,
az intelmeket megfogadjuk, vagy várjunk, míg lehet.

Elszabadult a szellem, fogja fejét a bölcs,
ősi vágyunk valóra válik, vagy mindent romba dönt.

Átkozott a tudás, ha nincsen rá szabály;
homlokunkon nincs babér, így nem lesz áldomás.

Óva intő égi harangok, zúgnak a falakon túl;
nyughatatlan prófétáknak vérén nem tanulsz.

Életünk s az idő, hisszük végtelen;
drága Földünk lázban ég, és vár a mérlegen!

Engedj be a jóba

Akarjuk Uram, hogy
engedj be a jóba.
Nekünk csak morzsa jut mindig
a padlóra szórva.
Pörög ez a verkli,
keverik a zsugát.
Szegény kicsi haver,
ilyen ez a világ.

Várj, engedj be a jóba,
ott a helyem. (Engem is!)
Várj, engedj be a show-ba, mert
ott a helyem. (Nekem is!)
Ott a helyem. (Nekem is!)
Ott a helyem.

Akarlak édes,
engedj be a jóba.
Akár egy hering,
be vagyok sózva.
Hogy miért vagyok bolond,
most nem nyitok vitát.
Szegény kicsi fejem, hát
ilyen ez a világ.
De

Várj, engedj be a jóba,
ott a helyem. (Engem is!)
Várj, engedj be a show-ba, mert
ott a helyem. (Nekem is!)
ott a helyem. (Engem is!)
Várj, engedj be a jóba,
ott a helyem. (Engem is!)
Várj, engedj be a show-ba, mert
ott a helyem. (Nekem is!)
Ott a helyem. (Nekem is!)
Ott a helyem!

Mondhatja bárki, hogy
engedj be a jóba,
és röhöghet rajtam, hogy
be vagyok sózva.
Bő rám a ruha, de
szűk ez a kabát.
Szegény kicsi bolond, hát
ilyen ez a világ.

Érted sír az ég

Napfény
egy féktelen nyáron át
játszott velünk a parton,
követtük,
míg ránk borult az alkony.

Árnyat adnak egymásnak a fák,
az éjszaka, nézd, komor sötétre vált.

Teérted, teérted sír az ég!
ő érzi, a könnyeidtől félsz,
mert senkit nem találsz,
ki érzi, hogy érted sír az ég.

Az álom megfakult,
összetört,
visszazuhant a földre,
ennyi volt,
most érted hull a könnye.

A napfényt hozó reggel éjbe vált;
csak játszott velünk egy féktelen nyáron át.

Teérted, teérted sír az ég!
ő érzi, a könnyeidtől félsz,
mert senkit nem találsz,
ki érzi, hogy érted sír az ég.

És végül a Fény

Ringat egy bölcső,
játék a kertben,
suhanó tájak,
első szerelmek,
felnőtt vagy végre,
sodor egy örvény,
megkopott évek,
és végül a Fény.