Szövegkönyv

A-É | F-L | M-S | SZ-Z |

Ma éjszakaMagányos utazóMarad a kérdésMájus végén ébred a szerelemMegvár a BalatonMerész vágyakkalMi legyen a dalbanMinden a legnagyobb zűrbenMindenki bolondMinden viharon átMindent, csak azt nemNagy dobásNagy a kísértésNapszerelmesekNehéz esetNeked valaki kellNe kezdd újra, kérlekNe maradj távolNe menj férjhez rock-zenészhezNem várok, míg lemegy a napNe zavarjon senkiNyári éjszakákNyúldomb-bluesÓ, Zsuzsa!Olyannak szeressPár napig jó volt nélküledPár órás örömPörgess fel (Táncolj a teraszon!)Rázz fel, Hédi!Semmi se kötelezőSemmit ne ígérj

Ma éjszaka

Hosszadalmas esték, békés unalom.
Miért töprengsz, ha érzed, itt az alkalom?!
Egy rekedtes hang a magányról énekel;
tudod milyen érzés az, ne menj el!

Naphosszat dolgozol, s még örülsz, hogy teheted.
Csalódsz majd, ha egyszer értelmét keresed.

Ma éjszaka, ma éjszaka
miénk lesz egy csöppnyi földi csoda!
Itt nem láthat meg senki, bújj hát közelebb!
S ha elmúlik az éj, melletted ébredek.

Kétségek gyötörnek, ha nem vagyok veled;
mikor felhívlak és foglalt, vagy félremegy.
Álarcot felöltött angyal a szerelem,
kit megérinthetsz mégis végtelen.

A hétköznapok sivársága az álmaidra ül,
de romantikus vágyak élnek legbelül.

Ma éjszaka, ma éjszaka
miénk lesz egy csöppnyi földi csoda!
Itt nem láthat meg senki, bújj hát közelebb!
S ha elmúlik az éj melletted ébredek.

Magányos utazó

Most, hogy magadra hagytak,
már nem lehet visszaút,
még bántja a lelked, látom,
árnyat vetít a múlt.

Most is gyötör a kétség,
gyűlölj, vagy megbocsáss.
Van úgy, hogy ellened fordul
egy igaznak hitt barát.

Csak egy utazó, magányos utazó,
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.

Felejtsd el mindazt, mi történt,
mi lehet, hogy igaz se volt;
jegyed az ígéret földjén
csak rövid időre szólt.

Csak egy utazó, magányos utazó,
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.

Nyitva az ajtó, szabad a tér,
merre indulj, hogy hazaérj;
találsz-e társat, lesz-e, ki megért;
merre indulj, hogy hazaérj.

Zord utakon gázolsz,
nem lehet tied e föld,
nem ez a hely hova vágytál,
nem ez a te időd.

Csak egy utazó, magányos utazó,
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.

Csak egy utazó, magányos utazó,
magad vagy, akárcsak én;
talán majd máskor
több szerencse ér.

Marad a kérdés

Ahol az út majd a folyóhoz ér,
ahol a szürkeségből egy napos ösvényre tér,
ahol e földi kaland lassan a semmibe vész,
találkozunk majd, te meg én.

Ahol az idő nem hajszol, nem űz,
ahol a gyűlöletből kiégett a tűz,
ahol e földi kaland egy újabb csodára vált,
örök a kérdés: mi rejlik odaát.

Ahol az értelem előtt leomlott már a fal,
ahol az égi adókból szabadon szól a dal,
ahol a szeretet nem csak önámítgatás,
marad a kérdés: mi lehet odaát.

Ahol a vágyaid előtt nem lehet akadály,
ahol az előjogokból nincsen több viszály;
csakis az ész, s a szeretet; átmelegít a fény;
tudom, hogy találkozunk majd, te meg én.

Ahol az út majd a folyóhoz ér,
ahol a szürkeségből egy napos ösvényre tér..
találkozunk majd.

Május végén ébred a szerelem

Vége az iskolának,
illata száll a nyárnak;
milyen jó egy szombat délután.

Nyitva az összes ablak;
örülünk minden dalnak;
a lemezjátszón a legújabb lemez.

Ilyenkor május végén ébred a szerelem;
a hócsizmámat
örökre elteszem.
Ilyenkor május végén
máshogy szól a dal,
akármilyen hangos,
senkit nem zavar.

Vége a tanításnak,
ünnep a sok diáknak;
az iskolaköpeny a táskába gyűrve.

Vidám zsivaj a téren,
nyárfavirág a szélben;
észrevétlen éled a szerelem.

Ilyenkor május végén ébred a szerelem;
a hócsizmámat
örökre elteszem.

Ilyenkor május végén máshogy szól a dal,
akármilyen hangos,
senkit nem zavar.

Megvár a Balaton

Kitört a pánik
az M7-esen;
nyomják a dudát
rendesen.
A mögöttünk jövő
az öklét rázza,
biztos a legjobbakat
kívánja.

Te ülsz némán és mosolyogsz,
lassan gurul az autónk,
Hej emberek, nyugalom!
Megvár minket a Balaton!

Izzik a levegő,
olvad a kerék
Siófok innen félóra még.
Verítékcseppek
a homlokodon.
Miattunk megállt
a forgalom.

Te ülsz némán és mosolyogsz,
lassan gurul az autónk,
Hej emberek, nyugalom!
Megvár minket a Balaton!

Megvár a Balaton!

…és ahogy múlik az idő,
s jön fel a nap;
úgy fokozódik
a hangulat.
Van aki ordít,
van aki mutogat:
Félre az útból,
de hülye vagy!

Te ülsz némán és mosolyogsz;
lassan gurul az autónk.
Hej, emberek nyugalom!
Megvár minket a Balaton!

Megvár a Balaton!

Merész vágyakkal

Hej, te farmeres tini-baba!
Pezsegni vágyom az éjszaka.
Tűzd fel a hajad, fesd ki a szád!
Merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.

Egész héten csak melózok,
kilóg a nyelvem, már bezsongok.
Kevés a pénz, sok az adósság;
de nem érdekes, ez nem tartozik rád.
Vágyom a tested illatát,
merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.

Az utca végén a Lidóban
már hangol a zenekar.
Mindjárt indul a nagy buli,
készülj el hamar!

A bejáratnál a csibészek
a csajokat figyelik.
A táncparketten összebújunk,
de nem bírom sokáig.

Hej, te farmeres tini-baba!
Az se baj, ha nem mész haza.
Úgyis alszik már az egész család;
nem érdekel, hogy mit szól a mamád!
ő gyereknek néz egy ekkora lányt.
S én merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.

Mi legyen a dalban

… és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.
… és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.

Mi legyen a dalban?

Lehetne nyár, kell egy kis szerelem,
meg egy tuti csaj, ki táncol a szívemen.
Lehetne gyönyör, rózsaszín lebegés,
tébolyító, önfeledt ölelés.

Lehetne mosoly, rejtjeles üzenet,
meg egy női hang, mely sikítja a nevemet.
Lehetne álom, szerelmes te + én.
Akarlak világ, úgy, ahogy az elején.

… és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.
… és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban. Zaj van!

Lehetne tél, végtelen utazás,
országúti, féktelen rohanás.
Lehetne város, izzik a levegő,
kattan a bilincs, repül a kő.

… és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.
… és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban. Zaj van!
Mi legyen a dalban? Baj van!

Minden a legnagyobb zűrben

Minden a leg… a legnagyobb zűrben,
egyszerű a válasz, ha kérdezed.
Minden a leg… a legnagyobb zűrben,
de elvagyok így is, azt hiszem.

Való igaz, a hülyeség gyógyít;
feloldoz a gondok alól.
Ne legyél morcos, ne legyél ideges,
érezd magad jól!

Minden a leg… a legnagyobb zűrben,
egyszerű a válasz, ha kérdezed.
Minden a leg… a legnagyobb zűrben,
de elvagyok így is, azt hiszem.

Mindenki bolond

Jövök-megyek, fontoskodok,
Ködösítek, hamisítok”

Mindenféle gondokból lett
égető problémák;
az ismeretlenségről festett
összezavart formák;
felzaklatott elmék által
gyártott válaszok;
téves főnevekből képzett
félkész mondatok…

… és folytathatnám reggelig,
de sajnos nincs miért,
értetlenül nézel rám!
Hiába minden, összeköt a háló és
elsodor egy furcsa ár!

Mindenki bolond,
mindenre kész,
ha nem vigyázok jobban
még a fejemre lépsz!

Biztosnak vélt képletekből
fonák helyzetek;
az összezárt egészből kivett
kínos részletek;
kényszer hozta hivatásból
mérték-hangulat;
tisztes külsőséggel ápolt
zűrös kapcsolat…

… és folytathatnám reggelig,
de sajnos nincs miért,
értetlenül nézel rám!
Hiába minden összeköt a háló és
elsodor egy furcsa ár!

Mindenki bolond,
mindenre kész,
ha nem vigyázok jobban
még a fejemre lépsz!

Minden viharon át

Ellenünk játszik az idő,
örökké rohanunk,
Lassan elfogy a türelem,
űzött vadak vagyunk.

Zajlik a hatalmas játék,
ritka az őszinte szó,
Csak kínozzuk egymást könyörtelen:
… és sehol egy kapaszkodó.

Minden viharon át!
Valahogy átjutunk!
Minden viharon át!
Tudom, hogy átjutunk!

Köröttünk durvul a világ,
Annyi sérelem ér,
Sötét játszmákba kényszerülsz,
az ígéret mit sem ér.

Elveszett órák, energiák,
mikor úgysincs sok időd,
S ha valóra válnak az álmaid,
már örülni sincs erőd.

Minden viharon át!
Valahogy átjutunk!
Minden viharon át!
Tudom, hogy átjutunk!

… és ha megérint végre a szerelem,
parányi menedék.
Önfeledt játszunk, bolondozunk,
de mondd, meddig tart ez még?

Aztán egyikünk téved, félrelép,
gyötrelmes éjszakák.
A karjaimban akarlak újra!
Legyen aki megbocsát!

Minden viharon át!
Valahogy átjutunk!

Mindent, csak azt nem

– Bájos kis csibész – szólt a srác.
Vajon mire gondolsz, ha egy délelőtt
felmegyek hozzád.

Néhány ügyetlen mondat,
belepirulsz, csak egy gondolat.
Ez az a perc, amit régen vártunk,
ne félj, számíthatsz rám!

Mindig csak :
nem, nem, mindent, csak azt nem,
nem, nem, mindent, csak azt nem!
Nem, nem, majd holnap, csak most nem!

Bűvös lányszobák, buja szentély,
a falakon színes poszterek,
az ágyon játszik a fény.

Végre félve ölel át,
most ennyi elég, ne tovább!
Miért jó neked, ha hitegetsz folyton,
s nem történik semmisem!

Mindig csak:
nem, nem, mindent, csak azt nem,
nem, nem, mindent, csak azt nem!
Nem, nem, majd holnap, csak most nem!

Nem, nem, mindent, csak azt nem,
nem, nem, majd holnap, csak most nem!
Nem, nem, holnap meg mégsem.

Nagy dobás

Ma lerázom a gondokat a vállamról,
megnézem a tükörben, hogy mi áll jól.
Gúnyolnak a haverok, hogy nincs még nőm,
összeszedek valakit, még nincs későn.

Feldobódott hangulatban más színű a világ.
Lehet barna, lehet szőke, nem várok tovább!

Előttem a város, hogy is fogjak bele?!
Egy belevaló csajnak mellettem a helye.
Mit számít, hogy haladó vagy kezdő vagyok én?!
Még jegygyűrűt is vehetek a legvégén!

Feldobódott hangulatban más színű a világ.
Lehet barna, lehet szőke, én nem várok tovább!

Készülj, jön a nagy dobás!
Túl leszek végre a nehezén!
Készülj, jön a nagy dobás!
Hol van a lány, aki
ugyanúgy akar, ahogy én?!

Kaland kell, élmény és szerelem;
ne csak a munka, a gond, meg a fegyelem.
Gyere te kis úrült, nyújtsd fel a kezedet!
Ne csak a falnak nyomjam a szöveget.

Feldobódott hangulatban más színű a világ.
Lehet barna, lehet szőke, én nem várok tovább!

Készülj, jön a nagy dobás!
Túl leszek végre a nehezén!
Készülj, jön a nagy dobás!
Hol van a lány, aki
ugyanúgy akar, ahogy én?!

Nagy a kísértés

Baráti körben
érhet meglepetés,
mikor a barátod nője
hosszan a szemedbe néz.
Kínos a helyzet,
nagy a kísértés.

Azt mondod, hogy elég
nem megy egy ruha se rád.
és elborzaszt a látvány,
amit a tükörben látsz.
Sok vonzó, finom falat,
nagy a kísértés.

… és, hogyha adódik egy alkalom
nem bűn, csak egyszerűen jó nagyon
… és újra engedünk a csábításnak
most az egyszer még.

Megfogadtad százszor
legjobb az egyenes út;
egy görbe este másnap,
nem sok örömöt nyújt.
Előtted a pohár,
nagy a kísértés.

… és, hogyha adódik egy alkalom
nem bűn, csak egyszerűen jó nagyon
… és újra engedünk a csábításnak
most az egyszer még.

Napszerelmesek

Egyre hull az az átkozott;
az utcán söpör a szél.
Kihalt a part, hideg a föld,
nyakunkon dohog a tél.

Zárd be jól az ajtót,
csukd be az ablakot;
összebújva májusig
kihúzzuk valahogy.

Szédült napszerelmesek a sötétben;
a nyár még ott csillog a szemükben.
A láncra-vert, hideg napok után,
egyszer eljön majd a szabadság.

Meztelen úsztunk a tóban,
mindent, mindent szabad.
A pákozdi dombon először
engedted el magad.

Tom Waits hörgött a rádióból
minden csütörtökön.
Bodzavirágot kerestünk
fenn Dobogókőn.

Szédült napszerelmesek a sötétben;
a nyár még ott csillog a szemünkben.
A láncra-vert, hideg napok után,
egyszer eljön majd a szabadság.

Nehéz eset

Látszólag, jól vagyok,
minden rendben van.
Nem lehet most a helyzetemre
egyetlen szavam.

De akik jól ismernek, máshogy érzik;
mert néha kiakadok.
Hát most az egyszer beismerem, hogy
nehéz eset vagyok.

Nehéz eset, nehéz eset!
Nézd el, kérlek, ha úgy esik, hogy
rossz vagyok veled.
Nehéz eset, nehéz eset!
Az ember mindig azt veszi célba,
kit igazán szeret.

Azt mondták, hogy a türelem,
a legnagyobb erény;
de félek, nálam, hogy ez összejöjjön,
nincsen sok remény.

Annyi a dolog, a tennivaló,
csak lépésben haladok.
Hát ne csodálkozzon senki rajta,
ha nehéz eset vagyok!

Nehéz eset, nehéz eset!
Nézd el kérlek, ha úgy esik, hogy
rossz vagyok veled!
Nehéz eset, nehéz eset!
Az ember mindig azt veszi célba,
kit igazán szeret. (Hát persze!)

Neked valaki kell

Úgy tanultuk, hogy nagy a világ,
de olyan társat mégse találsz, akiről álmodsz.

Van, aki első látásra szimpatikus
és minden percben eszedbe jut: hiába.
Nem olyan egyszerű!

Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.

Volt, hogy teljesen összetörtél,
mindenkit hazugnak hittél.

Most úgy szeretnélek megsimogatni
és, ha akarod átölelni, de az egész
nem ilyen egyszerű!

Mert Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.

Tárd ki az ajtót,
nyisd ki a szívedet!
Magadba bújva, így,
egyedül nehezebb.

Tudom jól, volt sok tévedés
és a szerelemről szőtt elképzelés
összetört, összegyűrték,
átkozottul megkeverték.

Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.

Ne kezdd újra, kérlek

Ne kezdd újra, kérlek,
ami régen megszakadt.
Lehetetlen folytatni
lezárt dolgokat.

Rendbe hozni, ami elmúlt
úgyse tudjuk már;
lehiggadt vágyaink
felborzolni kár.

… és most kérdem:
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Neked én voltam az első,
az igazi kapcsolat,
de kihűlt minden érzés,
ez talán fontosabb.

… és most kérdem:
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Ne kezdd újra, kérlek,
ami régen megszakadt.
Fölösleges folytatni
lezárt dolgokat.

… már késő,
A szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyén hallgat,
és titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyén hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.

Ne maradj távol

Tele van a város szerelemmel.
Ne maradj távol, jöjj közel!

Tele van a város szerelemmel.
Ha megérintelek, ne lökj el!

Tele van a város szerelemmel.
Szabadon érezz és ölelj!

Ne menj férjhez rock-zenészhez

A pult mögül az Évi
a krapekokat nézi; neki férj kell!

Nem egy hétköznapi fazon,
aki ragad rá a buszon; neki más kell!

Egy csodabogár, aki érdekes,
szaxofonos vagy énekes;
ilyenre várni, azt hiszi, hogy érdemes.

Kinek megjött már az esze,
na meg tele van a zsebe és híres.

A melóban a csajok meg majd,
irigylik a tagot, milyen édes!

És megvárja mindig munka után,
és elmosogat mindent maga után,
és nem vágyik el szombat délután.

Ne menj férjhez! Ne menj férjhez!
Ne menj férjhez rock-zenészhez!

Próbálkozni lehet, de
ne hidd, hogy pont neked olyan akad!

A zenészek között
bizony elég sok a lökött, fura alak.

Álmodozó kamasz, önfejű;
felnőttnek látszik, pedig zöldfülű;
kijönni vele, nem is olyan egyszerű.

… és, ha megkéri a kezed,
csak akkor ne mondj nemet, hogyha érzed,

hogy izgalmakat akarsz
és nem bírod, ha unalmas az élet.

Valahogy majd csak boldogulsz,
idővel úgyis beletanulsz,
a zenészek lelke rettenetes bonyolult.

Ne menj férjhez! Ne menj férjhez!
Ne menj férjhez rock-zenészhez!

Nem várok, míg lemegy a nap

Kell még egy kis öröm,
egy csöppnyi szerelem,
hogy megkapjam a sorstól,
ami jár nekem.
Itt mindenki búsul, siratja a múltat,
már nem történik semmi sem,
én meg csak forgatom a fejem
kalandra éhesen.

Én nem várok, míg lemegy a nap,
míg elsodor a forgatag.
Ugye megtaláljuk egymást,
csak egy jelre vársz.

Van, aki csak mesél,
van, aki csak magyaráz.
A lustaságra mindig
akad elég kifogás.

Én nem vagyok egy álszent, mimóza lélek,
se szívdöglesztő skalpvadász,
csak egy magányos bolond,
lehet, hogy ilyenre vársz.

Én nem várok, míg lemegy a nap,
míg elsodor a forgatag.
Ugye megtaláljuk egymást,
csak egy jelre vársz.

Oly boldogok leszünk, és élvezzük egymást,
csak nekünk süt a nap,
de mi lesz akkor, ha megismersz jobban,
úgy néhány hónap alatt.
Ha az unalmas őszi estéken majd
fáradtan hazajövök,
és romantika helyett a fotelbe dőlök!?
de most

Nem várok, míg lemegy a nap,
míg elsodor a forgatag.
Ugye megtaláljuk egymást,
csak egy jelre vársz.

Én nem várok, míg lemegy a nap,
ha új kaland hívogat.

Ugye megtaláljuk egymást,
hisz te is erre vársz.

Én nem várok, míg lemegy a nap,
míg elsodor a forgatag.
Ugye megtaláljuk egymást,
csak egy jelre vársz.

Ne zavarjon senki

Elegem van az egészből,
úgy szeretnék elrejtőzni a világ elől.
Ne zavarjon senki!

Egyre nőnek a problémák,
zúg a fejem, kiborít ez a kapkodás.
Ne zavarjon senki!

Feszül az ember, pörög a gép,
örökös hajtás ez az egész.
őrület, hogy fogod megérteni;
csak egy órára akarok egyedül lenni!

Ne zavarjon senki!
Csak egy órára akarok egyedül lenni!
Ne zavarjon senki!
Úgy szeretnék ma egyedül lenni!

Magamra zárom az ajtót,
fújom a füstöt, őrült zenéket hallgatok.
Ne zavarjon senki!

Nem akarok én, semmi rosszat.
Csak egyszerűen átgondolni a dolgaimat.
Ne zavarjon senki!

Feszül az ember, pörög a gép,
pokoli játék ez az egész.
őrület, hogy fogod megérteni;
csak egy órára akarok egyedül lenni.

Ne zavarjon senki!
Csak egy órára akarok egyedül lenni!
Ne zavarjon senki!
Úgy szeretnék ma egyedül lenni!

Mások döntenek a fejünk fölött.
Ki tudja mi folyik a színfalak mögött?!
Kapukat döngetünk, de nem fogadnak,
és a kiskapuk is zárva maradnak.

Ne zavarjon senki!
Csak egy órára akarok egyedül lenni!
Ne zavarjon senki!
Úgy szeretnék ma egyedül lenni!

Nyári éjszakák

>

Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám;
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most nékik mondom el,
még akkor is, ha senki nem felel.

Oly nagy az idő, s az élet semmi más,
csak könnyeinkkel írott vallomás;
és majd ha egyszer az álom véget ér,
emlékeinkről senki nem beszél.

Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
… így mit reméljek, nyári éjszakák.

Kérdeztem már százszor, így meddig érek el;
hogy a kocka fordul, de nincsen rajta jel.
Ha értenél, ha hívnál; a szó semmit nem ér,
tőled indul, hozzád visszatér.

Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
… így mit reméljek, nyári éjszakák.

Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám;
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most ők karolnak át;
tiszta fényű nyári éjszakák,
tiszta fényű nyári éjszakák.

Nyúldomb-blues

Magadba nézz, s ne rám!
Nem ismersz még engem,
de magadat se tán.

Az ég hullajtott rád
néhány fehér csillagot,
… hogy hogy került le hozzád
még magad se tudod.
… és mikor fújsz és kiabálsz felém,
csak szól a nyúldomb-blues!

Elhagyott árkok mélyén sír a blues,
ugyanúgy, mint én.
Mindenféle dísz
a hátamat lehúzza;
egy ismeretlen kéz
a számat szorítja.
… és mikor fújsz és vakkantasz felém,
csak szól a nyúldomb-blues.

Ó, Zsuzsa!

Ó, Zsuzsa
ki tudja, hol lehetsz,
a nagyvilágban
merre jársz.

Ó, Zsuzsa
lehet, hogy nem hiszed,
én egyre többet
gondolok rád.

Lehet, hogy egyedül vagy,
lehet, hogy férjhez mentél,
jó volna tudni, hogy mi van veled,
merre sodort a szél?!

Ó, Zsuzsa,
ne hidd, hogy link vagyok,
most is össze-vissza
jár a szám.

Ó, Zsuzsa,
mindegy, volt, ami volt,
kérlek, ne haragudj
azért rám.

Lehetett volna ez egy nagy szerelem,
de lehetett volna még több!
Most jó lenne újra összebújni,
úgy, mint azelőtt.

Ó, Zsuzsa,
üzenj, ha gondolod,
a régi címen
megtalálsz.

Ó, Zsuzsa
már tiszta bolond vagyok,
hogy ilyen sokat
gondolok rád.

Olyannak szeress

Belép az ajtón,
megáll a tükör előtt.
Rémes a haja
még nem láttam ilyennek őt.

Dolgozott a lány,
fenn volt az éjjel,
Mentegetőzik:
Siettem, nézd el!

Olyannak szeress,
olyannak, amilyen vagyok!

Hajnali négykor,
lopakodik haza a férj;
de felriad az asszony,
mihelyt az ágyhoz ér.

Lebukott megint
egy mintaférj,
de zavarba nem jön,
így beszél;

Olyannak szeress,
olyannak, amilyen vagyok!

Nyomul a zenekar,
fenn vannak a kezek,
Az énekes üvölti, hogy
mindenkit szeret.

Szakad a farmer,
az inge lóg;
most nem olyan elegáns,
amilyen volt.

Olyannak szeress,
olyannak, amilyen vagyok.

Pár napig jó volt nélküled

Lassan két hete is van már, hogy
egy ostoba veszekedés után össze-csomagoltam,
és otthagytalak.
Pár napig jó volt nélküled.

Ha a nyugalom, a béke,
s a szeretet visszatér;
majd, ha úgy érzed, hogy
a jó szó többet ér:
hogyha nem beszélsz már
állandóan a pénzről,
és ha neked is elég volt
a veszekedésből

Akkor visszajövök,
hozzád visszajövök!

Ha a nyugalom, a béke,
s a szeretet visszatér;
hogyha nem dühít fel
egy gyöngybetűs levél;
majd, ha nem kutatod, hogy
aznap merre jártam,
és nem kéred számon,
mikor mit csináltam

Akkor visszajövök,
hozzád visszajövök!

Ha a nyugalom, a béke,
s a szeretet visszatér;
majd ha nem csapkodod
az ajtót mindenért;
majd ha nem érted félre
a néma telefonokat
és nem hiszed azt, hogy
csak neked van igazad

Akkor visszajövök,
hozzád visszajövök!

Pár órás öröm

Gyűlölöd az időt, a kilométereket,
ha mérföldekre van még a kedvesed.
Néhanap, ha jön, és ágyadban hál,
esküszik, hogy jobbat nálad nem talál.

Ha túl vagytok a dolgon, minden sietős;
ilyen az a férfi, aki nős.
A farmerjába bújik, gyorsan elköszön,
ennyi volt a pár órás öröm.

Épphogy csak köszön, még meg sem érkezett,
máris átölel és kezdi a lényeget.
ő egy kamionsofőr és nagyon szeret,
csak ki tudja, még hol mondja ugyanezt.

Pörgess fel (Táncolj a teraszon!)

Lelombozódtam teljesen, hát
csinálj már valamit, édesem,
ami helyrerak, ami helyrekalapál.

Talán egy ital, vagy valami zene,
csak ne az a bumm-bumm, azt nem bírja a fene se.
Így van ez, tudod, így van ez ebben a korban. Na, jól van.

Dobj fel kérlek, valamivel!
Gyere és dobj fel, emelj magasra!
Dobj fel, kérlek valamivel! Igen, dobj fel!
Magasra! Pörgess fel!

Most akár egy olcsó poén is bejöhet, de
félek, hogy inkább sírok, mint nevetek.
Nem megy így, nem megy úgy, valami más kell.

Például vedd le a ruhád és táncolj a teraszon,
e különös éjszakán magamat megadom
neked, újra neked, ha akarod. Akarod!?

Dobj fel kérlek, valamivel!
Gyere és dobj fel, emelj magasra!
Dobj fel, kérlek valamivel! Igen, dobj fel!
Magasra! Pörgess fel!

Rázz fel, Hédi!

Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
Mielőtt elnyom az álom.

Egész nap hajtok és robotolok,
ilyenkor este fáradt, gyenge vagyok.
összeszedem magam, csak ne kritizálj!
Egy férfi a szerelemre készen áll!

Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
Különben elnyom az álom.

A fürdőszobából mire beérsz,
érvényét veszti már az egész.
Ne húzd az időt, mert ásítozom,
leragad a szemem és elalszom.

Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
Mielőtt elnyom az álom.

Te vagy a főnök, te vagy a fej,
Mi lesz a program, te döntöd el.
Úgy teszek mindent, ahogy akarod,
de az energiám már elfogyott.

Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
Szavamra elnyom az álom.

Lehet, hogy baj van és öregszem;
elég egy rossz szó, hogy tönkretegyen.
A férfi-hiúság komoly dolog!
Hát segíts, Hédi, elájulok!

Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
úgyis elnyom az álom.

Semmi se kötelező

Húzod az igát, vered az asztalt,
nálad ez egyre megy.
Kiegyenesedve, gondtalanul
akarod az életet.

De akármit csinálsz, úgy érzed
minden ellened játszik.
De ki tudja valóban így van-e ez,
vagy csak olyannak látszik.

Fura a helyzet, ahogy lenni szokott.
A feszültség egyre nő.
Kiröhög egy haver, minek hajtasz,
semmi se kötelező!

Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
Nekünk ne szabjon határt a főnök,
se szerető!

Felhív a csajod, ő is nyaggat.
Megőrjít, úgy szeret.
Követelődzik, duzzog a drága,
fejedre nő, hogyha engeded.

Nem érti bonyolult, nehéz a képlet;
temérdek, sok a dolog.
Lébecolni, flangálni folyton,
nem éppen a stílusod.

Pórul jár aki erőszakos,
legyen az férfi, vagy nő.
A szerelem is olyan, csak akkor jó
ha semmi se kötelező.

Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
Nekünk ne szabjon határt főnök,
se szerető!
Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
… és észre se vesszük,
hogy megy az idő!

Nyúzod a gitárt, elkopik az ujjad,
csak a zene érdekel.
Tinédzser-álmok valóra válnak,
egyszer majd híres leszel.

De ne szegje kedved, ha az elején
már valami nem sikerül.
Egy tehetségnek ilyen a sorsa
amíg színre kerül.

Csúszós a pálya, feladni könnyű,
s jön már a következő.
A rock-világban is alapszabály,
hogy semmi se kötelező!

Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
Nekünk ne szabjon határt főnök,
se szerető!
Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
… és észre se vesszük,
hogy megy az idő!

Semmit ne ígérj

Nem kell, hogy bolondíts,
naponta hitegess!
Nem kell, hogy magyarázd,
és megint félrevezess!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!

Nem kell, hogy vigasztalj,
hiú reményeket kelts!
Nem kell, hogy a helyzetünk
rózsaszínre fesd!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj
Semmit ne ígérj!

Nem kell, hogy tiltakozz,
mentségeket keress!
Nem kell, hogy a megszokott
szólamokba kezdj!

Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.

Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!