Faliújság

„… Meghökkentő megújulás. A modern hangzást keveri a rá jellemző dallamvilággal, és ugyanakkor megmarad a korábbi értékek, hangulatok mellett. A dalban az Apelláta gospelkórus színesíti a hangzást, aztán fergeteges gőzhenger indul, és mellbevág a szöveg, hogy „Akarjuk Uram, engedj be a jóba. Nekünk csak morzsa jut mindig a padlóra szórva.”Mi is lehet 2012-ben ennél aktuálisabb? .. Az Érted sír az ég szerintem az egyik legdöbbenetesebb dala. Borzongtató mélységek, magasságok és fuvolafutamok jellemzik. Mindehhez a zenéhez és hangszereléshez, a tőle megszokott módon, költői sorok társulnak.A Bonyolult női lélek számomra zeneileg a másik csúcspont. Harmóniavilágával, újszerűségével, üdeségével, és a dal végén, magyar korongon általam még nem hallott a capella vokállal…. Ebben az elidegenedett, elüzletiesedett, és egyben elsivárosodott világunkban jó hallani-érezni valamit, ami végre az, aminek látszik, hallatszik, valami emberi. Vörös Pisti az egyik leghitelesebb előadónk.”
Pest megyei Hírhatár 2012.07.16. – Rozy-x/

„Igen, ezek mind jók, de ha egyetlen számot kellene kiemelnem a Magaslesen-ről, ami ott van Pisti legnagyobb szerzeményei között, az a Marad a kérdés volna. Gyönyörű dal a halálról. Nagyot sokat jelent nekem, nem is nagyon tudok/akarok róla mást írni. Bárcsak mindenki hallhatná! Ha úgy nézem, Vörös István és csapata olyan rockzenét nyom, amit bárki szívesen hallgathat. Semmi extrémitás, csak jó kis dallamok, befogadható szövegek, ügyes zenészi játék. Másfelől viszont emberünk egyike az utolsó mohikánoknak, akik képesek ilyen muzsikát csinálni. Ilyet, amitől jó lesz a kedvem, ami átsegít a rossz napokon, amiben ott tükröződik a valódi hétköznapi emberi élet minden szépsége és nehézsége. Amiben nincsenek celebek, kereskedelmi szempontok, ami nem kábszer, nem átverés, nem kápráztató csillogás és dübörgés, csak egy tiszta, baráti hang.”
/ U.N. Metal & Hard Rock Hammer 2011/2 /

„Korszerűség? Ha azt értjük alatta, hogy mennyiben szól a mához, igen. A zenei divatoknak történő behódolás irányából közelítve viszont határozott nem a válasz.Hitelesség? Nos, ez kétségkívül, fennáll! Vörös Pistinél sosem volt kérdés, korszaktól és aktuális zenekara összetételétől függetlenül. Dallamos rockot nyom a nyolcvanas évek eleje óta töretlen, emberi érzéseket is bőven belevegyítve. A hajszálpontos, felesleges szó nélkül írott, kifejező szövegei pedig védjegyévé váltak az idők során. Alapjában véve ezúttal sincs másként az új, illetve publikálatlan nótákat tartalmazó zenekari Magaslesen kapcsán sem. Társadalomkritikára, a kortünetek kezelésére ezúttal nem vállalkozik, inkább „befelé”, önmagába tekint. A rock jegyében ott hasít a CD-n a Crazy Night Bar, például. A lírai Álmodó csillag fénye pedig csodaszép! Ha csak ezt a két számot tartalmazná a korong, alighanem akkor is elégedett lennék, ám nyilván, nem csak ezeket hallom. Olyannyira, hogy ahányszor lejátszom a lemezt, annyiszor vagyok kénytelen új, kedvenc dalt választani. …. Mélyföld? Dehogyis! Az egyszerűség tökéletessége. Ikercsillag. Tű-éles ragyogás.”
/ www.riff.hu – Olasz Sándor /

„Vörös István karizmatikus személyiség… Dalai mindenki által érthető, egyszerű érzéseket szólaltatnak meg, melyek borítékolhatóan lázba hozzák a publikumot.Most sem volt ez másként. …. Az aktuális Prognózis jól és jókedvűen játszott. Vörös Pisti pedig nemcsak elgitározta, elénekelte a dalokat, hanem végig is élte azokat. Néha lázba jött, néha dühös lett, néha elkomorodott. Folyamatosan mozgott és folyamatosan kommunikált a közönséggel. A küzdőtér népe pedig együtt énekelte a zenekarral a sláger-repertoárt. Nagy buli, nagy siker volt. Papírforma.”
/ Rock Aréna 2.- Második nap – Jozé – epresso.hu /

„Adott ugye az „alap”, a dallamos rockzene, életszerű hitelességgel megírt szövegekkel.Továbbá: Vörös Pisti fogékonysága a líra iránt. Csemegeként járul mindezekhez az a fajta változatosság, amit Vörös szerzőként, illetve a zenekarával előadóként produkál. … Neki, aki ebben a zord, „kutya világ”-ban (amelyik az értékek előtt csukja be az ajtót), ugyanúgy „lélekvesztőn” utazik, mint mi, csakhogy ő a fényt – nem „végül”, hanem a kezdetektől fogva – szemből kapja. Talán épp abból merít erőt ahhoz, hogy újból és újból le tudjon rakni valamit azoknak az embereknek az asztalára, akik szórakozás közben sem hajlandók lemondani a gondolkodás privilégiumáról.”
/ Rockinform – 2005. november – Olasz Sándor /

VÖRÖS ISTVÁN Sülysáp, Műv.Ház
„Ez alkalommal szóló akusztikus koncertet adott a Prognózis volt frontembere, magyarán egymagában, nyakában akusztikus gitárral állt ki Vörös Pisti. Van két mondás ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy az igazán jó dalok egy szál akusztikus gitáron is sütnek, a másik, hogy az igazán nagy előadók egymagukban, egyetlen hangszerrel is képesek az ujjuk köré csavarni a közönséget. Mindkettő igaz Vörös Istvánra.Pisti dalról-dalra fokozta a hangulatot. A koncert első felében inkább nyugisabb, ill. komolyabb hangvételű nótákat hozott, (pl. Eljövök érted, Várjuk ki a végét, Egy kis derű a szívemen), aztán az unplugged verzióban is vadóc Hol marad az Önkontroll már jelezte, hogy ilyen formában sem egy melankolikus, cipőbámulós koncert lesz ez. Onnantól egyre tovább tartott a dalok közti és közbeni taps és ováció, a Kinek van igaza c. alapvetést a közönség bátrabb része együtt is énekelte Pistivel. A Neked valaki kell – Agglegény-dal – Nagy a kísértés hármas már totál rock & roll volt, aminek forró hangulatát a zárásnak szánt, szép Magányos utazó sem tudta lehűteni: két ráadást is kellett adnia Istvánnak. A Hajsza közben ’84 óta mit sem vesztett fényéből, erejéből (a legendás Prognózis egyik legnagyobb, legdrámaibb dala ez), a Nyári éjszakák pedig kellemes levezetés volt. Vörös István zenéje azoké kellene, hogy legyen, akik egyszerűen csak normális, jó kis rock zenére vágynak, értelmes magyar szövegekkel. Minden érv amellett szól, hogy jószerével mindenkinek tetszenie kell. De mivel nem nyomják a mainstream médiában, így csak egy szűkebb, ám kitartó rajongói réteg ismeri, szereti és tiszteli. Szerintem nekik egy picit jobb, mert megtalálták azt, aki elénekli helyettük, ami bennük van.”
/ U.N. – Hammer World 2005/5 /

„A nótákba belefeledkezve sem lehetett nem észrevenni, hogy a koncert lemez-minőségben szólt, ami által érvényre juthatott a „nagyzenekari” hangzás valamennyi szépsége. …. Kisvártatva szíven ütött az „Eljövök érted” ” egyszálgitáros” verziója: bizonyítva, hogy Vörös Pisti dalainak jelentős hányada képes fölénőni a mindenkori hangszerelésnek. …. A többi, hátralévő nóta már csak betetőzni tudta ezt a pár perc híján éjfélig tartó csodálatos estét. A felhangzott huszonnyolc szám akár Vörös Pisti pályaösszegzéseként is felfogható. Különösen azt tudva, hogy a tavalyelőtti ünnepi bulijáról nem készült DVD. Bízom benne, hogy ezúttal igen, hiszen ez a koncert megérdemelné, hogy ilyen formán eltehessük a magyar rock legjobb, tetten ért pillanatai közé!”
/ Rockinform – 2004. 9. szám – Olasz Sándor /

„..ledöbbentett, hogy mekkora súlya van a CD-n is a komolyabbak közé tartozó daloknak. A Lélekvesztőn utazunk pl. kimondottan borzongató volt.”
/ U.N. – Metal Hammer 2004/11 /

„Azt ugyanis, hogy Vörös Pisti minőséget szállít a dallamos rock-zenében, eddig is tudtuk. Most pedig talán a legegyenletesebben magas színvonalú nótáit tette le az asztalunkra, legalábbis ami az egy-egy csokorba gyűjtött stúdiófelvételeit illeti. Jó szokásához híven, az élet dolgairól írt ezúttal is, érezhetően megélt szituációkra fókuszálva. Ettől, valamint a sallangmentes, többnyire tökéletesen eltalált megfogalmazástól válnak igazán hitelessé Pisti szövegei.”
/ Rockinform – 2004. 8. szám – Olasz Sándor /

„A lemez elképesztően jó. A már ismert slágerek mellett Kutya világ, Olyannak szeress, Szűk nekünk ez a város; a három új nóta is kitűnő, főleg boogie-woogies, rhythm and bluesos alapjaik miatt. A gitáros-énekes újra bebizonyította, hogy kitűnő dalszerző és előadó.”
/ Playboy 2003/január /

” …. a 74 perces CD még a felét sem tartalmazhatja a fantasztikus, forró hangulatú, 3 órás monstre koncertnek, de ami itt van, az nagyon jó….Emberi, tiszta, de nagyon változatos rockzenét játszik Vörös István és csapata, és bár a legjava egy masszív metálosnak, aki képtelen mást meghallgatni, minden bizonnyal nem elég kemény, azért, aki szereti az igényes, magyar nyelvű rockzenét, az ne hagyja ki Vörös Pisti bulijait.”
/ U.N. – Metal Hammer 2002/12 /

„…régen láttam ennyi embert a Petőfi Csarnok falai közé szorítva. Feltunő volt a társaság teljesen vegyes összetétele kor és nem szempontjából egyaránt… Dallamos rockzene mondanám, bár Pisti szívesebben nevezi szerzeményeit Vörös István-féle daloknak. Van igaza, hiszen a közhelymentes pontos és élettel teli szövegvilág egyedi színt képez a magyar rock-palettán… Elszabadult a pokol a Tele van a város szerelemmel és a Hajsza közben alatt szinte egy emberként tombolt a Csarnok…. Az első hangtól az utolsóig négy óra telt el. Magyarországon ritkán hallható hosszúságú koncert ért véget, amely egy színes egyéniség ritka jubileumát volt hivatott emlékezetessé tenni, és hogy milyen volt maga az ünnepelt? Azt, hogy jó gitáros, karizmatikus egyéniség, szuggesztív előadó eddig is tudtuk róla. Amit pedig ezen az estén vitt véghez, az sportteljesítménynek sem volt utolsó.
/ Rockinform – 2002/november – Olasz Sándor /

„Ez az album még múlt évben jelent meg, és édesanyám nagy kedvence. Milyen igaza van!Vörös István már a prognózissal is adott jó pár örökérvényű dalt a magyar rockzenének, és szólóban sem rest nagyszerű számokat írni. Ez a lemez ugyan már messze nem annyira rockos,mint a régi dolgok, de ezen is vannak élénkebb rocknóták. Egészében véve mégiscsak az akusztius gitáré a főszerep (amellett, hogy kimondottan színesen, élvezetesen hangszerelt anyagról van szó). Vörös Pisti engem mindig is egy picit Bruce Springsteenre emlékeztetett, kinézetre is de zene és szöveg tekintetében is. Tehát könnyen érthető de igényes, jó zenészek által eljátszott, finom rockzenéről van itt szó, mely mentes a fölös sallangtól de minden hangja a szívre hat.Ugyanez mondható el a szövegekről is. Vörös István szövegei annak a nemzedéknek az érzés- és gondoltvilágát tükrözi, amely még az előző politikai rendszerben volt fiatal, ám érett felnőttként, túl harmincon, egy olyan világban kell helyt állnia, mely, hát, mit mondjak, nem azt adta, amit remélni lehetett. Ám Pista nem panaszkodik, nem is ítél, csupán, mint egy ritka tiszta tükör, megmutatja, mi van. Nem politizál, csupán az életről, a való világról szól. Egyszerűen, józanul, emberien, sokszor barátian, olyan hangon, ami látszólag annyira hiányzik napjainkból – holott úgy sejtem, valójában a legtöbb ember pont ilyen, pont erre van szüksége. Még ha nem is érzi mindenki magányos utazónak magát. Még ha a médiában annyira mást mutatnak is. És emellett nagyon személyes is a lemez; megmutatja egy olyan férfi gondolatait, aki nem menő divatújságokból építi föl magát, aki tiszteli és szereti a női nemet, de nem tagadja hogy nem tökéletes maga sem. Egy igazi ember kellemes, jó zenéjét, és erzőszívű, nyílt, gondolkodó szövegeit nyújtja a Magányos utazó album.”
/ Uzseka Norbert – Metal Hammer /

„A magányos utazó igencsak nagy tömegeket vonzott február 17-én a Kongresszusi Központba. Az 1981-ben megalakult Prognózis frontembereegy három generációs bulit produkált, hiszen minden korosztály képviseltette magát itt volt a nagymama, az apuka, és a kisgyerek is… A „főhős” stílusosan vörös ingben lépett színpadra, és zenekarával csak úgy döngették az olyan nótákat, mint a Szűk nekünk ez város,Kutya világ, Tele van a város szerelemmel, és a szólólemez címadó dala, a Magányos utazó. „Szeretünk Pisti” kántálta a közönség hatalmas vastaps közepette, amelyet Pityu testközelben köszönt meg; leugrott a színpadról, és karöltve önfeledt tombolt a megszállott Prognózis-hívőkkel, akik megbizonyosodhattak arról, hogy Vörös István megmaradt ugyanolyannak a lendületes, magával sodró egyéniségnek, aki mellett bizony érdemes volt kitartani oly sok éven keresztül…”
/ Stage Pass – 2001/3 /

„Tény, hogy ez a fajta lágy rock ma hiányzik a hazai zenei kínálatból, de a jól menedzselt tingli-tangli formációk özönében ezt a hiányt a fogyasztók észre sem veszik. Kivétel persze Vörös István korosztálya, akik a február 17-i koncerten is megtöltötték a Kongresszusi Központot.A lemezbemutató és a CD legsikerültebb darabja a címadó dal, amely vállalható érzelmekről és a gyökerekhez való hűségrol szól. Vörös István ma is ott él, ahonnan annak idején zenekari karrierje elindult. Aki hajlandó vele és a zenéjével együtt utazni, olyan érdekes részét barangolhatja be a városnak, ahová ritkán juthatnak el a show-műsorok múlékony sztárjai.”
/ Figyelő – 2001. március 1. (Uzseka Norbert – Metal Hammer) / /

„dalait nagyon sokan hallgatják, óriási bulikat csinált korábban a Budai Ifjúsági Parkban, a Parkszínpadon és másutt is … .És Vörös most sem okozott csalódást: a több mint két órát nagyszerűen, tisztán csengően énekelte végig, egyetlen fals hang, vagy elcsuklás nélkül, akusztikus és elektromos gitárjai is gyönyörűen szóltak, nem volt semmi különleges trükk, felesleges dekoráció, csak zene. És sok-sok szeretet, részéről és a közönség részéről.”
/ gnl www.netlap.hu Stage Pass – 2001/3 /

„Ugye megtaláljuk egymást, csak egy jelre vársz!”2001. február 11-én, vasárnap 17 órakor a Budapest Televízió Blues Caféjának vendégeként Vörös István új lemezéről s annak bemutató koncertjéről ( 2001. Február 17., este 8 óra, Budapest Kongresszusi Központ) beszélget Török Ádámmal. Mint magányos utazó 1999-től Vörös István (immár a Prognózis nélkül) szólópályára lépett. A 2000. év végén jelent meg az énekes-gitáros-dalszerző Magányos utazó című lemeze 12 vadonatúj dallal. Ez a 11. album mely Vörös István szerzeményeit tartalmazza, s egyben az első, melyen új, semmihez sem hasonlítható hangulatú, hangszerelésű és hangzásvilágú dalokat hallhatunk. A dalok szövegvilága igen széles skálán mozog, az agglegények megmosolyognivaló rigolyái, (Agglegény-dal) a maffiavezérek kemény akarnoksága (Kalandorok) és a 40-en túli férfiak kapuzárási pánikhangulatán keresztül (Nem várok, míg lemegy a nap) egészen a Legbensőbb énem vagy a Magányos utazó című dalok lírai önvallomásáig. A lemezbemutató koncertre – ahol a legújabb dalokon kívül elhangzanak a korábbi jól ismert szerzemények is – azok váltsanak jegyet, akik el akarják kísérni a férfit az úton, akit a Tele van a város szerelemmel korszakból még szilaj csikóként száguldozó fiúként ismertünk meg, s kit az élet mára a Félúton lévő és a Legbensőbb énjét kutató felnőtté változtatta.
/ Telehold 2001. 6. szám /

„Nózis, nózis, Prognózis!” – skandálta a lelkes közönség majd’ két évtizeden keresztül. Manapság már a „Pisti, Pisti!” járja, de a rajongás a régi, ahogy Vörös István is megmaradt annak a lendületes, magával sodró egyéniségnek, aki volt. Ugyanazt a hitet, erőt érezhetjük november 18-án megjelent legújabb lemezén, ami mindig is jellemezte. A „Magányos utazó” tíz vadonatúj és két régi-új dalát a „vöröspistis” gondolatiság és líraiság; határozott stílusérzék és egyedi hang jellemzi. Nem nehéz megjósolni, hogy a „Nem várok, míg lemegy a nap” igazi sláger lesz, az „Agglegény-dal” a házibulik tetőpontján többször is elő fog kerülni, a „Kívül a körön” viszont a sejtelmesebb, elvontabb zenét kedvelőknek jelent majd csemegét. A „Legbensőbb énem” pedig rólam, rólad szól, akárcsak a címadó dal. Felüdülésként hat a hangszerelés gazdagsága ebben a számítógépes világban: a gitár-billentyű-dob mellett a fuvola, a szaxofon, a hegedű, a bőgő, az oboa is valódi. Erről magad is meggyőződhetsz 2001. február 17-én este 8 órakor a Budapest Kongresszusi Központban, a lemezbemutató koncerten.
/ Dezső Ágnes – Unit Magazin – 2000. december – gnl www.netlap.hu Stage Pass – 2001/3 /

Vörös István a „Magányos utazó” címet választotta új szóló albumának. Egy ember érzései dalokban, őszintén, fésületlenül. Mintha a barátai lennénk. Beavat a titkaiba, mert tudjuk a lemez hallgatása közben, hogy a dalok róla szólnak. Az úton amit eddig a Prognózissal járt, magányossá vált és ez az önállóság letisztította a zenét, világossá tette az érzéseket. Akik kedvelik, és miért ne kedvelnék Dylan, Springsteen vagy Gary Moore világát pörgessék sokszor ezt az albumot és érezzék meg belőle az előadó tiszteletét és szeretetét a felsoroltak iránt. A korong legszebb darabjáért a „Legbensőbb énem”-ért külön köszönet, mert valószínű sok férfitársammal valljuk majd magunkénak.
/ Borvári László – Vendégtár – 2000. december /

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Tele van a város szerelemmel, a Minden viharon át, az Eljövök érted, Hajsza közben, Szállj el szabadon, a hazai műfaj klasszikusai közé tartozik. Vörös István egymaga ragadja meg a közönség figyelmét. A régi jól ismert dalok is más értelmet kapnak a letisztult hangszerelésben, intimebb a kapcsolat az előadő és a hallgató között. Készül az új album, mely tovább színesíti a Vörös István palettát, aki vallja: nyitott minden zenei hangulatra, csak őszinte legyen.
/ Göbölyös N. László – Magyar Netlap /

Vörös István ezúttal zenekara a Prognózis nélkül akusztikus kísérettel álmodta újra szerelmes dalainak legszebb darabjait. A 11 dal méltó mementója pályafutásának.
/ TELEHOLD, 1999. nov. 27. /

A stílusokban változott, hiszen gitárjával kisebb koncerttermekben lép fel az egyik legjobb magyar rock-gitáros.
/ Hámori Eszter – Mai nap, 1999. nov. 16. /

A gyűjtemény igazi értékét a Kutya világ anyag lírai dalai és egy új nóta jelentik (Napszerelmesek, Ma éjszaka, Szállj el szabadon, Hova menekülj). Hiszen ezek csak ezen az anyagon hozzáférhetőek jelenleg. Nyugis, a kedveseddel töltött téli estékre való zene, Pisti csupaszív szövegeivel és nagyon finom lágy rockzenével.
/ Hartmann Kristóf – Metal Hammer, 1999/12. /

„Vörös Pisti dalaival nem politizál, nem próbál meggyőzni semmiről. Egyszerű emberi életérzésekről, szerelemről, barátságról, jó és rossz hangulatokról énekel. Ezek az érzések pedig többnyire fontosabbak az embernek, mint távoli megfoghatatlan, nagy problémák…..Nehéz lenne kategorizálni azt a muzsikát, amit ma a Prognózis játszik, mindössze egy címkét tudnék ráragasztani, erre pedig az lenne írva: JÓ ZENE.”
/ Hartmann Kristóf – Metal Hammer 1997/11 /

„Szűk nekünk ez a város – Prognózis: az ezredforduló zenéje”
/ szombath – 24 óra 1997. nov. 12. /

„A nézők között megtalálható a tizenéves tini, akit édesanyja vitt először a koncertre, de ott az apuka és anyuka is, akik a baby-sitter-re hagyták kicsinyeiket erre az időre.Arrébb jó negyvenes pár ül az asztalnál némi üdítő mellett és ütemre jár a lábuk, miközben kezeiket összekulcsolva talán a múltra emlékeznek… harminckét éves férfi mondja: Ide figyelj! Robotolok a hét minden napján. Egy vállalkozásban vagyok építészmérnök…Nem járok hét közben sehová, de ha ide nem jöhetnék le minden második pénteken, akkor végem lenne. Nekem ez a szórakozás. Ez egy nagy család – fejezi be, majd átkarolva társát visszatáncol a színpad elé, ahol már szól is a következő nóta: Ez egy kutya világ címmel.”
/ k.z.t. Magyar Nemzet 1996. ápr. 20. /

Hosszú idő óta először hallottam énekest énekelni nem sajtóhiba értettem a nóták szövegét. A megszokott headbangelést és az esztelen rohangálást száműzték a színpadról, helyette kifejező gesztikulációkat, zenei ellenpontozást, és változatos számokat hallottam.
/ Szakács Gábor – Rockinform 1995. április /

„nagyon kellemes és igényes muzsika ez, a szombat éjszaka kissé szédült érzéséhez egészen kiváló … az ember pedig kiválaszt egy korábban már nagyon megcsodált szempárt, egy arcot, aztán hagyja, hogy a zene, a látvány, meg amit még magából hozzátesz, valami nagyon kellemes és szép hangulatba emelje, megnyugtassa. Aztán el lehet tenni ezt az estét is a papírra, a sorok közé, mert a dalok ilyenek. Gyanútlanul meghallgatjuk őket, azok pedig rögtön nekilátnak emlékeket gyártani magukból.”
/ Török Tibor – Vas Népe 1994. IV. 11. /

„Bizonyára sokan emlékszünk még az ijedt tekintetű fiatalemberre a metróban, a nyolcvanas évek közepéről. A Prognózis egyik legismertebb száma, a Kőhegyek klipjében láthattuk, amint rohanásunk, a város ideges kavargása, millió tennivalónk közepette hirtelen elénk ugrott és megkérdezte: Tudod, hogy hova mész? Mi lesz veled, ha egyszer elveszted a fonalat? Ha elszabadulnak a kőhegyek? Egészen újszerű és csaknem prófétai hang volt ez akkoriban. A sok üresjáratú „sláger” közt szinte az egyetlen vallomás, amely szenvedélyesen közölni akart valamit, s benne volt az egész neurotikus Pest, meg a tönkszéli rendszer levegője.”
/ Kiss Péter (Színes RTV – 1994. 52.sz. /

„Az Ez Egy Kutya Világ … dalaiba Vörös István beleírta a kilencvenes évekre vonatkozó előrejelzését. A zenekar prófétája távolról sem Nostredamus követője, nem jósol világégést, de szűkebb környezetünket rendületlenül ostorozza. Olyannyira, hogy egyik-másik dala a hatvanas években megszokott politikai célzatú protest song-okra emlékeztet.”
/ DOb – TVR 7 1995. 4. szám /

„…törzsrajongóik vannak, megszállott Prognózis-hívők járnak koncertjeikre, kőbányai klubjuk teltházas, vidéki fellépéseiken gyakran többen vannak, mint egy agyonsztárolt előadó műsorán.”
/ Hajnal Gábor – Pesti Hírlap 1994. I. 29. /

„Szeretem ezt a stílust …, amit úgy hívnak, hogy „Vörös István”. … A számok szövegeire is érdemes figyelni, hiszen sajátosan magyar vonatkozásúak … Előadói szuggesztivitása lenyűgöző, élőben érvényesül igazából, de a lemezről is lejön … Amit ez a Vörös kitalál, annak nagy része nemzetközi szintű sláger (lehetne).”
/ Him-r – Rockinform 1993. október /