Szövegkönyv

Farmotoros!

Farmotoros!
Itt jön egy farmotoros!

Farmotoros!
Itt jön egy farmotoros!

Februárban ki hitte volna

Zene és szöveg: Vörös István

Ahoy! Ahoy! Ahoy! Ahoy! # (Tengerész, kalóz köszönés)

Sirályok szállnak a víz felett,
a hőségnek ellenállni nem lehet.
Szedjük fel a horgonyt, na indulás,
a tó közepén lesz a csobbanás.

Februárban ki hitte volna,
hogy lesz még jó idő,
a boldogság, ha napokra is,
de fülön csíphető.

Ma nekünk áll a zászló, fújja a szél,
egy haver a nőügyeiről beszél.
Jól fogy az ital, ezernyi íz,
a csapatzsivajt meg viszi a víz.

Februárban ki hitte volna,
hogy lesz még jó idő,
a boldogság, ha napokra is,
de fülön csíphető.

Derék legény az ki vízre száll,
és nem csak szólamokat prédikál.

Februárban ki hitte volna,
hogy lesz még jó idő,
a boldogság, ha napokra is,
de fülön csíphető.

Felemás állapot

Nehezen múlnak az éjszakák,
hidegek a nappalok.
Egy lepusztult, rideg szállodában
mindjárt megfagyok.

Ritka a jó szó, a baráti hang
az ostobák között;
kitartok még, de amint lehet,
azonnal hazaszököm.

Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg itt vagyok.

Idegen országban összezárva
négy bolond zenész.
Robot a munka és tompul az agy,
a melótól zsibbad a kéz.

Örökös viták, veszekedések,
hátsó gondolatok.
Mit ér az egész, ha életünk
csak a pénz körül forog!?

Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.

Autópályák, kilométerek,
távozó vonatok.
Disentis, Burgdorf, Widnau.
Most ki tudja hol vagyok?

Idegen város, idegen arcok,
félig értett szavak.
Hiába mosolyogsz, hiába minden,
nekik más maradsz.

Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.

Felhőtlen

Már sehol egy felhő,
álmos, nyugodt a csend.
Forró a föld, csak árad a fény,
játszik a leveleken.

E végtelennek tűnő délutánon
távol marad a gond.

Már sehol a bánat,
elült a nagy vihar.
Ideje volt már magamba bújni, hogy
elnémuljon a zaj.

S a magasban szállva már olvad a kép,
Semmiség, ami bánt.

Felhőtlen órák;
csak törékeny pillanat.
Felhőtlen órák;
ha elengeded magad,
föntről láthatod
aki voltál, aki vagy.

Már sehol az érzés,
mi rám tört és felkavart.
Csend, nyugalom és béke
csitít és visszatart.

Mi borzolta lelkem éveken át
elsimul, csendesül.

Felhőtlen órák;
csak törékeny pillanat.
Felhőtlen órák;
ha elengeded magad,
föntről láthatod
aki voltál, aki vagy.

Most föntről láthatod,
aki voltál, aki vagy.

Felül semmi, alul semmi

Néhány strandon megengedték
a derékig vetkőzést;
a merészebb lányok hozzáfogtak,
s nem kértek elnézést.

Izzik a levegő, perzsel a nap.
Micsoda nyáridő!
S mindemellett a medencénél
mennyi gyönyörű nő.

A jelszó: felül semmi!
A jelszó: alul semmi!
A jelszó az, hogy kulturáltan
minden ruhát le lehet venni.

Megjelentek a férfiak is, hogy
nem kell fürdőnadrág;
zavarja őket, meg különben is
mi ez a kiváltság?!

Gyűltek a ruhák egy kupacba,
mindenki vetkőzött.
Az úszómester is megpróbálta
s nekigyürkőzött.

A jelszó: felül semmi!
A jelszó: alul semmi!
A jelszó az, hogy kulturáltan
minden ruhát le lehet venni.

Félúton

Új színt, új reményt hoz a reggel,
tárul a világ, itt az ideje, kelj fel.
Ébred a város, szemekből szökik az álom;
táncot jár a napsugár kócos ágyadon.

Az igaznak vélt gyöngyökért veszel a mélybe,
újra meg újra le kell, hogy merülj érte.
Ismeretlen jeleket küld az álom;
most táncot jár a napsugár kócos ágyadon.

Félúton, újra szabadon;
ég és föld között;
mennyi várost, mennyi álmot
hagytál magad mögött.

Sokadik éve kergetsz egy elmúlt pillanatot,
átutazóként egy földszagú, tavaszi napot.
Bár erről a földről mindig a csúcsra vágytál;
s a tengernek mélyén vajon mit találtál?!

Ezerkilencszáznyolcvanegy,
nyolcvankilenc és kilencvenegy,
ezerkilencszázkilencvenkilenc,
és persze kétezer-egy.

Táncot jár a napsugár kócos ágyadon.

Félúton, újra szabadon;
ég és föld között;
mennyi várost, mennyi álmot
hagytál magad mögött.
Félúton, újra szabadon,
jöttél, s a szél visz el,
szerencsecsillag segítse utad
bárhová érkezel.

Gátlásos vagyok

Félek már az utcára lépni,
sok az ismerős.
Minden ruhát felpróbálok
a tükör előtt.
Levetkőzni, felöltözni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.

Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.

Ismerkedni szeretnék, csak nézem
a lányokat.
Jó lenne, ha összeszedném
a bátorságomat.
Álmodozni, reménykedni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.

Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.

Iskolában, a pótvizsgán
felszólítottak;
mondjak már a témakörben
némi okosat, (Üljön le!)
Vezényszóra okoskodni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.

Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.

Villamoson autóbuszon
sok az ellenőr.
Meglapul, és lecsap rám
a megálló előtt.
Jegy nélkül utazni, bizony
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.

Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.

Gyrosaurus

– Jó étvágyat!
   Izlik? Izlik a hami?
– Finom! Finom! Finom!
– Mondtam.
– Finom!
– Egészségére!

Hagyd, hogyha menni akar

Különös játszma a szerelem,
hiába menekülsz;
elveszted a kontrollt magad fölött,
ha egyszer belekerülsz.

… és, ha reménytelen most a helyzeted
ne okold önmagad,
Ami elkezdődött, az törvényszerű,
hogy valahogy megszakad.

Ezernyi bűvös érzés,
sejtelmes gondolat,
behálózzuk észrevétlen,
magunknak a másikat.

Okosnak lenni könnyű,
megfogadni nehéz;
de biztosra veheted az alapszabályt:
féltékeny sohase légy!

Hagyd, hogy menjen,
ha menni akar,
hagyd, hogy menjen el,
hagyd, hogy magától visszajöjjön,
úgyse felejthet el.

Egy mosollyal indul a játék,
csak néhány találkozás,
s azt veszed észre, hogy rajta kívül
nem lehet senki más.

…és ha gubancolódnak a szálak,
és már semmi se véd,
barátom, ne feledd az alapszabályt:
féltékeny sohase légy!

Inkább hagyd, hogy menjen,
ha menni akar,
hagyd, hogy menjen el,
hagyd, hogy magától visszajöjjön,
úgyse felejthet el.

Hajsza közben

Megjártam már a hadak útját,
ismersz is talán.
Bárki bármit mondhat rólam,
Te számíthatsz reám.

Vigyázz jól, mert a hajsza közben
minden a mélybe húz.
Át kell jutni az álca-hídon,
nincs már visszaút.

Én az időt nem sajnálom;
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!

Mutasd a tenyered, én mondom a választ!
Én hallom az idők szavát.
Ne kérdezz, csak állj ide mellém!
Hisz mindig többre vágysz.

Én az időt nem sajnálom,
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!

Hajtóvadászat

A városból jöttek egy hideg téli reggel,
határozott céllal, vadászöltözetben.
Nem sokat beszélnek, az időt egyeztetik,
a tervet pontosítják, a puskát csőre töltik.

Hajtóvadászat, hajtóvadászat.

Vérebek csaholnak, nyomokat szaglásznak,
az őrszemek távcsövön, figyelik a tájat.
Az utakat lezárják, csapdát állítanak,
A hálót kifeszítik üldözik a vadat.

Hajtóvadászat, hajtóvadászat.

Harmless weapon / Ártatlan fegyver

Ive seen kids walking, guitars in their hands
The dream of Glory and Fame in their heads
A new generation is ready for the fight
Steps on the streets, on the wilder side

So raise it higher, its a harmless weapon

Who will be the best, who will be the star?
Who will meet his luck in Heavens Bar?
Who will be the man getting through the stinky swamp
Never turns back although the road is long?

So raise it higher, its a harmless weapon

Wanting to express myself, Ive tried so many ways
But when Im off the stage I fear Im lost in the haze
I want you to hear all the things that I say
With this weapon I can do it, thats the only way

Make up your mind, man, take my advice
Dont build your fortune on the roll of the dice
Find your own way, dont wait for magic spells
Noone can show you how to save yourself

So raise it higher, its a harmless weapon

Harmless weapon

So raise it higher, its a harmless weapon

Háromszögek

A frigid lázban ég,
a rosszlány megjavul,
a szájhős mereven hallgat,
a playboy térdre hull.

A hűségnek felmegy az ára,
a szerető félrelép;
magánytól szenved a kéjenc,
a barátom félreért.

Nincs a szerelemben előrejelzés,
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.

A gyerek útban van,
a kérő menekül,
a házasságtörő alkot,
a csalásra fény derül.

A feleség kalandra csábít,
egy munkatárssal játszik a férj,
a szexológus szívesen gyógyít;
mindenki mozog, aki él.

Nincs a szerelemben előrejelzés,
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.

Hittünk a tündérmeséknek

Felhőket kergetünk,
álmokat hajszolunk,
nyughatatlan a szívünk.
Szerelmes útvesztőkön,
féktelen vágyainkon át repülünk.

Megsúgtad százszor, hogy szeretsz s jó velem,
de te sohasem érzed,
azt, hogy ugyanúgy akarlak én is,
és hogy ugyanúgy érzek.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk,
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Maradj itt velem.

Naphosszat rohanunk,
fáradtan ébredünk,
csak úgy pörög az élet.
Egy év egy pillanat,
s mi abból megmaradt,
a miénk, összeköt minket.

Sok aprócska jelből, még szavak nélkül is
megértjük egymást,
s ha sötét felhők a kedvemre törnek
odabújhatok hozzád.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Maradj itt velem. (Maradj itt velem, maradj még!)
Most hadd mondjam el, amit érzek.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk,
S közben mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, ugye érzed
most itt vagyok, s akarlak téged.
Maradj itt velem!

Hittünk a tündérmeséknek!

Hol marad az önkontroll

Nagyvilági élet a nagyok dolga,
akad, aki magát alkoholba fojtja.
Elől megy a bátor, lemarad a gyáva;
az a markába röhög, vagy a körmét rágja.

Hol marad az önkontroll?
Hol marad az önkontroll?

A szerelmes a láztól eszét veszti,
fejjel megy a falnak, nem érdekli.
Elegáns a násznép, szalonképes,
de belenyúl a tálba, aki csak éhes.

Hol marad az önkontroll?
Hol marad az önkontroll?

Hol van a kezdet, hol van a vég;
mennyi a sok, és meddig elég?
Hol van a mérce, hol van a súly;
mi az, ami régi, mi az, ami új?

Hol van a határ?

Valahol egy zenekar a haját rázza,
az énekes a jelszavakat ordibálja.
Önmagáról készült a példaképe,
de ideje még nem volt, hogy jól megnézze.

Hol marad az önkontroll?
Hol marad az önkontroll?

Hol van a kezdet, hol van a vég;
mennyi a sok és meddig elég?
Hol van a mérce, hol van a súly;
mi az, ami régi, mi az, ami új?

Hol van a határ?

Hol marad az önkontroll?
Hol marad az önkontroll?

Hova menekülj

Csodára várva ülsz a telefon mellett.
Kiábrándító, pocsék a helyzet.
Mennyi félbemaradt akció,
mennyi színe hagyott illúzió!
Arra gondolsz, hova menekülj.

El messzire, el
innen messzire el!
Hol magasak a fák, s a fű,
akad egy menedékhely.

Csodára várva ülsz a járda szélén.
A kőrengetegben, a belváros mélyén.
Mennyi ingerült, hűvös arc,
mennyi szorongás, mennyi harc!
Arra gondolsz, hova menekülj.

El messzire, el
innen messzire el!
Hol magasak a fák, s a fű,
akad egy menedékhely.

Invisible Fairy-Queen / Láthatatlan jó tündér

If you really feel hopeless, lifes broken your heart
If sadness comes round to tear you apart
If nothings worth living for an noone anymore
An invisible Fairy-Queen may help you out

When theres no one to trust and all your hopes died
And your beds the only place where you always hide
If everything is gone that youve dreamed about
An invisible Fairy-Queen may help you out

Once she comes and shes going to help you out

If youre wandering around though its raining outside
If an ice-cold winds blowing, youre freezing at night
Youd try a different way and start it all around
An invisible Fairy-Queen may help you out

If whatever you do you never reach the sky
If youre not able to move after a hundred tries
If you think its the end and your fate is sealed now
An invisible Fairy-Queen may help you out

And you gaze up to the sky, look for answer from the stars
Hoping that their brightness will show your way tonight
Why are we on earth if theres no meaning in life?
And how long will it last?

Once she comes and shes going to help you out

Játszottak velünk a hormonok

Véget ért az iskola és nem bírtunk magunkkal,
indultunk is kerékpárral a tópartra.
Itt az új gép a Legnano! Gyerünk egyszer élünk!
Reményteljes osztálytársnők most a lényegre térünk.

Szép, szép, szép volt, de lehetett volna jobb!
Ami nem jött össze akkor, most helyrehozhatod.
Barátom!
Szép, szép, szép volt, de lehetett volna jobb!
Csak játszottak velünk a hormonok.

Szőke hajú Ági, a kedves padtársnőm.
Bírtuk nagyon egymást, de eddig nem volt rá időnk.
Mámorító zene a parton, és szól a rock and roll.
Még iszunk is rá valamit, csak érezd magad jól!

Szép, szép, szép volt, de lehetett volna jobb!
Ami nem jött össze akkor, most helyrehozhatod.
Barátom!
Szép, szép, szép volt, de lehetett volna jobb!
Csak játszottak velünk a hormonok.

Másnap aztán fejfájósan visszaindultunk.
Nem jött össze, sajnálom, amit annyira akartunk.
Érd felsőnél végül lerobbant a gép,
s még örülhetek, hogy megvagyok, s mondhatom, hogy
szép, szép, szép volt.

Szép, szép, szép volt, de lehetett volna jobb!
Ami nem jött össze akkor, most helyrehozhatod.
Barátom!
Szép, szép, szép volt, de lehetett volna jobb!
Csak játszottak velünk a hormonok.

Jeleket küldök

Valami ritmus kéne már, valami dögös dolog;
ahol dönget a gitár, dübörög a bass, mellbe vág a dob,
de sehol egy hang, serceg az éter, néha valami búg,
és sehol egy őrült, ki megbabonázva vadul nyúzza a húrt.

Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban,
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök.

Én átpengetem az életemet, nyomom a rock & rollt,
mint borsót a falra, éveken át, hintem, szórom a show-t.
Talán valakit érdekel, hallja a hangom a zajban,
vagy más adóra kapcsol ebben a hangzavarban.

Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban;
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.

Én rád hangolom a hangszereket, és máris letölthető;
tudod, a közönségéről az énekes felismerhető.
Ha hallod a hangom, bárhol is élsz, nincs még veszve minden;
érezzük újra a lüktetést, pont ugyanúgy, mint régen.

Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban;
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.
Ennyi a dolgom, csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.

Kalandra fel!

Hozzuk le a földre az álmokat,
legyünk egy kicsit ma boldogabbak.
Indítsd a járgányt, minek várjunk,
mint szorgalmas méh, ma virágra szállunk.

Ez az a hely, egy új világ;
a napfény végre ránk talált.

Mi az az erő, mi egyre húz,
az irdatlan mélybe, még összezúz!
Vissza az útra, a csúcsra fel!
Hat megszállott őrült, kalandra fel!

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Mint egy városba tévedt indián,
csak állunk és ámulunk,
Rázz meg jól, hogy felébredjek,
valóban itt vagyunk!

Fura az élet, bár gyakran elvesz,
jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.
Csillogó gyémántod köddé fakul,
majd öledbe hullik váratlanul.

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Mint egy városba tévedt indián,
csak állunk és ámulunk,
Rázz meg jól, hogy felébredjek,
valóban itt vagyunk!

Lehetsz te bohém vagy morózus lélek,
ma kitombolhatod a tinédzser-éned.
Nem gond a jövő, se a szétszórt sok év,
az Ígéret földje most csak a tiéd.

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Kalandra fel, ez egy új világ;
nekünk most ennyi járt.

Kalandorok

igarettára gyújt,
vállon vereget:
Mit iszol, kis haver,
mondd csak, mi a neved?!

Nem számít a pénz,
most már hidegen hagy;
a szimpátiához bőven elég,
az, hogy magyar vagy.

Nem hiányzik a szülőföld,
nem kínoz a vágy,
New York, London, Bécs vagy Párizs,
a világ az én hazám!

Anyám szlovák volt,
apám meg magyar;
leléptem Pozsonyból
épp elég hamar.

Asszony már itt akadt,
azt a kutyafáját!
Egy millkómba került,
hogy befogjam a száját.

Nézz meg engem, fiú,
megvan mindenem,
néha mégis éjszaka
gyötör a félelem.

Kalandorok!
A célért, semmi se drága!
Kalandorok!
Nekik mindegy mi lesz az ára!
Kalandorok!
Csalók, gengszterek!

Karácsony éjjelén

Kár lenne összeveszni,
kínozni egymást;
szeretőd bárhol akad,
de társat nem találsz.

Könnyű, kis kalandok,
öröm, élvezet;
úgy kérlek, ne vedd zokon,
ha mindig engedek.

Karácsony éjjelén,
a szeretet ünnepén;
maradj most velem,
hajolj fölém.

Próbáltál visszafogni,
csak néha sikerült;
maradj most velem,
hajolj fölém.

Próbáltál visszafogni,
csak néha sikerült,
volt úgy, hogy rajtakaptál,
minden kiderült.

Lehet, hogy rossz vagyok,
és gyakran tévedek;
de mindig nálad találok
menedékhelyet.

Karácsony éjjelén,
a szeretet ünnepén;
maradj most velem,
hajolj fölém!

Kietlen hajnalon

Kietlen hajnalon a vonatról leszállt,
keserves útvesztőkön hazatalált.
Bolondnak tarthatsz – ennyit suttogott –
mégis visszajöttem, újra itt vagyok!

Félénken átölel, ismerős ez a mozdulat,
– zavartan kérdi – mi van velem.

Álmodtam sokszor, hogy újra itt leszel,
nyughatatlan énem menedékre lel.
De elmúlt három év, és mit is mondhatok,
veled szemben most is védtelen vagyok.

Hiába próbáltam elfeledni, de nem sikerült,
áthúzni mindazt, ami rólad szól.

A legszebb álmom voltál, s nincs senki más,
aki valahol mélyen, mindig visszavárt.
Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hogy higgyek neked.

Kietlen pályaudvar, esőt hord a szél,
egy novemberi hajnalon az ember mit remél.
Magányos érkezők, álmos vonatok,
némán visszatérő, hűvös holnapok.

Állunk csak tétován, fáradtan összeborulva,
és lassan a város életre kel.

A legszebb álmom voltál, s nincs senki más,
aki valahol mélyen, mindig visszavárt.
Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hogy higgyek neked.

A legszebb álmom voltál, s hogy lesz tovább,
mondd, mit jelent ez az új találkozás.
Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hadd higgyek neked.

Kié ez az ország

Megtéptek jól, de semmi gáz!
Kemény legény vagy, rá se ránts!
Ülj be mellém, előttünk az út!
Fiatal a véred, előre húz.

Mercedes, Volvo, Mitsubishi;
Trabanttal erre nagyon ciki.
A Balaton-parton otthontalanul;
ki az, aki beszél, ki tud itt magyarul?!

Ez az ország a tied is
Hegyeshalomtól Záhonyig.
Ez az ország nem Ázsia,
kicsit arrébb van az őshaza.

A pénzeszsákok elverik a pénzt,
te meg csak robotolsz, kérve kérsz.
Megvan az eszed, de túl nagy a szád,
örülsz, ha este hazatalálsz.

Nő van a dologban, nehogy tagadd,
látom a szemeden a gondokat.
Ózdon van a drága, te itt vagy.
Kicsi ez az ország, mégis hú de nagy!

Ez az ország a tied is
Hegyeshalomtól Záhonyig.
Ez az ország nem Ázsia,
kicsit arrébb van az őshaza.

Ez az ország a tied is
Gyulától egész Sopronig.
Ez az ország egy fogalom!
Hogy kinek higgyek, azt nem tudom.

Kifogyott a puszizsák

Elég legyen már az egészből,
a jelenetekből, a hisztiből,
hogy megnézek minden gyönyörű nőt,
csak óvatosan, úgy, mint azelőtt.

De várj, most megállj!
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég, mert morcos leszek!
Hát, legyen elég!

Inkább szoríts erősen, édes,
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.

Viszonylag békés, nyugodt vagyok,
de ha felhúznak, akkor kiakadok.
Oda a jókedv, a hangulat.
A duzzogással nem érsz sokat.

De várj, most megállj!
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég! Hát higgadj le gyorsan,
legyen elég!

Inkább szoríts erősen, édes,
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.

Jó, hogyha itt vagy és bolondozunk.
Tojunk a világra, ahogy bírunk.
Hát ne rontsd el újra a kedvemet,
mert még a végén gubanc lehet!

De várj, most megállj!
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég, csitulj le drága!
Legyen elég!

Inkább szoríts erősen, édes,
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.

Van az úgy néha nálam,
hogy kifogyott a puszizsák.

Kinek van igaza?

Leparkol egy ficsúr az út közepén;
mögötte tülköl a sok duda.
Mit számít a többi, csak ő a fontos.
Csak neki lehet igaza.

Itt jön a másik, egy aranyifjú;
kevés a lényeg, sok a duma.
Lány szíveken gázol, hazudik mindig.
Csak neki lehet igaza.

Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!

Átrobotolta az életét,
megúszta ép ésszel, csoda!
Lelkén feszül a XX. század;
kinek volt igaza!

Feláll egy szakállas a Parlamentben,
veri az asztalt, nagy a hangja.
Mindenkinél fontosabb a véleménye;
csak neki lehet igaza.

Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!

Ideges a fiú, pityereg a lány;
Vajon hol történt a hiba?!
Ki neveli föl majd a gyereküket?!
…és kinek van igaza?

Fekszik a padon egy csavargó,
Panaszra meg van minden oka.
Mit törődik ő már a hangzavarral;
S hogy kinek lesz igaza?!

Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!

Kívül a körön

Megcsípnek rögtön, ha vétkezel,
ha kilógsz a sorból gyanús leszel.
Más vagy, mint a többi, megtalálnak;
egyedül feszülsz neki a világnak.
Tengernyi csalódás, néha csöppnyi öröm;
körbe-körbe mindig, de kívül a körön.

Kőhegyek

Hajtom a dolgot, húzom a szekeret,
a hegy tetejére hordom a köveket;
a falnak beszélek, elnyom a lárma,
pokolra kívánsz, tétre megy a játszma.
Mérlegre állok, hallgatom a szöveget;
baráti jobbal húzom a kötelet,
metróra szállok, olvasom a kritikát,
közbeszól egy hang: Jönnek a Klinikák!”

Gyorsul a tempó, forognak a kerekek,
tágul a világ, feszülnek az idegek;
zsúfolt a program, ki fogja fel ésszel?
Túl sok a kiadás, ki győzi pénzzel?
Kínoz a hűség, nyomaszt a magány,
szorít a bilincs, nem kell a botrány!
Táncol a világ, a feje tetején,
ünnepekre készül megunt helyén.

Mi lesz veled,
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?

Nyomják a csengőt, csörömpöl a telefon,
hangos a TV, lejár a gramofon,
kiolvad a fridzsider, kifolyik a víz,
éget a vasaló, s már nyolc óra, tíz!
Vége a jónak, jönnek a hidegek,
a nikotin-felhők, a krónikus tünetek.
Előfordul egyszer, hogy kiakad a lánc,
nem hat a gyógyszer és kiüt a láz!

Mi lesz veled,
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?

Korántsem végleges téma

Ez korántsem végleges téma.
Ez korántsem egyszerű téma!
Ez korántsem illedelmes téma!
Ez korántsem engedelmes téma!

Korántsem végleges téma,
korántsem végleges téma,
korántsem végleges téma,
korántsem végleges téma…

Küldök egy puszit

Küldök egy puszit,
A haverom adja át.
Küldök egy puszit,
Érezd, gondolok rád.

Csak semmi luxus;
ez a laktanya.
Egy darabig drága
ne várj haza.

De küldök egy puszit,
majd a haverom adja át;
Küldök egy puszit,
érezd, gondolok rád.

Ez nem, a mennyország,
nincsenek angyalok,
és se nem Amerika,
ne várj csomagot!

De küldök egy puszit,
Majd a haverom adja át.
Küldök egy puszit,
érezd gondolok rád.

Külvárosi sötét

Lepusztult, füstös éjszakai lebuj
a városon innen, a körúton túl;
vadnyugati arcok egy asztal körül,
ömlik a sör, a korsó kiürül.

Taxisok szántják sóváran a betont,
kiéhezett lányok a szemközti soron.
Szegény Házy Jocó egy kukában matat,
a Lordok Házában talán elalhat.

Rideg a valóság.

Rendőrök jönnek, a papírokat kérik,
valami bűzlik, már távolról érzik.
Kidolgozott izmok, karjukon a tetkó,
a csodamasinából dübörög a techno.

Külvárosi sötét;
rideg a valóság.
Külvárosi sötét;
soha nincs igazság!

Alvilági lények a földből kibújnak,
az áldozatot lesik, a zsebükhöz nyúlnak.
Az apjára vár a kocsmánál egy gyerek,
egy bódénak dőlve az ég felé mered.

Külvárosi sötét;
rideg a valóság.
Külvárosi sötét;
soha nincs igazság!

Kutya világ

Leszáll az éj, kihunynak a fények.
Fáradt testek egymáshoz érnek.
Egyetlen öröm, tenyérnyi boldogság.

Dolgozom a mezőnk, leég a hátad,
a fúróra görnyedsz, az irodán várnak.
Mennyi ígéret, mennyi etetés.

Húsz éves vagy, seregben szolgálsz,
a földön csúszol, vigyázban állsz.
Számolod a napokat, múljon a rossz idő.

Kemény idők, kutya világ;
egymásba érnek az éjszakák.
Kemény idők, kutya világ;
mióta várjuk a nagy csodát?!

Ez egy kutya világ!

Koptatod a padot, csak azt nem érted;
hol vannak a hősök, a példaképek?!
Az utcanév is naponta változik.

Lehetnek eszmék, jöhetnek újak;
ne nyomjon minket földre a holnap!
Ne mondja senki, hogy úgy sincs igazság!

Kemény idők, kutya világ;
egymásba érnek az éjszakák.
Kemény idők, kutya világ;
mióta várjuk, a nagy csodát?!

Leszáll az éj, kihunynak a fények,
Fáradt lelkek egymáshoz érnek.
Egyetlen öröm, tenyérnyi boldogság.

Láthatatlan jó tündér

Ha megtört az élet,
ha bánat gyötör,
ha elég volt mindenből,
s mindenkiből,
ha a felgyülemlett rosszkedv
a szívedig ér;

Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.

Ha nincs már kiben higgy,
ha oly reménytelen;
mert hibázni könnyű,
csak egy véletlen.
Ha ágyad az egyetlen
vigasz-menedék;

Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.
Egyszer eljön és segít majd egy jó tündér.

Ha céltalanul kószálsz,
jéghideg az éj,
ha a szél fújta eső
az arcodhoz ér.
Másképp csinálnád,
ha újra kezdenéd;

Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.

Ha járhatatlan úton
végtelen a sár;
ha mozdulni nem tudsz,
pedig próbáltál;
ha úgy érzed vége,
és nincs már miért;

Akkor eljön és segít majd egy jó tündér.

…és felnézel az égre,
válaszra vársz.
A csillaggal telt végtelen
csak most figyelne rád!
Ha hiába minden,
mondd miért vagyunk?!
…és meddig maradunk?!

Egyszer eljön és segít majd egy jó tündér.

Legalább egyszer

Kitört a nyár és szabad a tér,
egy ilyen reggel sokat ígér.
Sehol egy felhő, ragyog az ég;
gyere, ébredj!

Tegyél úgy édes, mint aki él,
készülj el gyorsan, szép legyél.
Vedd fel a legszebb nyári ruhád,
a kéket!

Úgy ahogy régen, elindulunk,
mögöttünk évek, de itt vagyunk.
Bolond ki sír, és retteg, hogy
fut az idő.

Ledobom az órám, nem érdekel,
előre gyorsan, még élni kell.
A boldogság, ha napokra is,
de fülön csíphető! (Csak arra kérlek)

Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
Ami végre a miénk, a kedvünkre való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!

Felejts el minden panaszkodást,
de legfőképpen a politikát.
Bár bolond a világ, most nem áll utunkba
semmi. (Gyere és érezd!)

Egy lélegzet, szabad vagyok,
érezzük együtt a pillanatot,
gondtalanul, ahogy rég nem látott
senki. (Csak arra kérlek)

Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
Ami végre a miénk, a kedvünkre való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!

(Csak arra kérlek)
Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
Ami végleg a miénk és csak nekünk való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!

Legalább egyszer! Legalább egyszer!
Vagy még egyszer! Még egyszer!

Legbensőbb énem

Ismerjük egymást, tudod jól, milyen vagyok;
egy önfejű bolond, ki volt, hogy egyedül hagyott,
ki sajátos módon, érzed ugye, hogy szeret;
legbensőbb énemet, sohasem értheted.

Egyszer ölelünk, aztán eldobunk minden érzést,
kerüljük a választ, a megannyi kínos kérdést,
hogy mért vagyok itt,
és miért vagyok pont veled;
legbensőbb énemet, sohasem értheted.

Aztán szemet hunyunk a problémák fölött,
és minden halad tovább,
pedig megfogadtuk, hogy kizárjuk innen
a világ bolond zaját;
ami felkavar, ami elsodor, ami elszomorít.
Ne várjuk mástól, hogy valóra váltsa
legszentebb álmaink.

Ülünk a parton, gondtalan szalad az idő,
itt nem érhet utol semmilyen gonosz erő.
aztán észrevétlenül kezemhez ér a kezed;
legbensőbb énemet sohasem értheted.

Let her go if she wants to go / Hagyd, hogyha menni akar

Love is a game where noone knows the end
You cant escape from it
You can lose yourself, my friend,
When you sink too deep
And if youre feeling hopeless now
Dont you blame yourself
Its a law that if something begins
It will have to end

All those magical feelings
We cant get enough
In a blink of an eye, its just you and I
Were prisoners of love
Its not too hard to say it
dont be jealous friend,
Keeping the promise isnt easy
While the fears coming back

Let her go if she wants to go
Let her go away
Let her come back the other day
And after, make her stay

It all begins with a sweet smile
You know its love at first sight
Closer and closer  the two of  you get
Till all you can see is her eyes
When youre too chained up in each others hearts
Theres nothing left to hide
Its always easy to promise her
One day your jealousy dies

Let her go if she wants to go
Let her go away
Let her come back the other day
And after, make her stay

Let her go away

Lélekvesztőn utazunk

Kinek mennyit ér ez a furcsa játék,
szabályok nélkül kevés a szándék.
Korántsem biztos, hogy minden az, aminek látszik,
túl-élősdit játszunk az utolsó percig.

S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret;
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.

Tébolyult elmék, hitehagyott lelkek,
klónozott sztárok mutatják a trendet.
Felégetett erdők, kiszáradt folyók;
XXI. század, éhező milliók.

S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret;
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.

Egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk.
S ha megpihennél csak egyszer is a nyári ég alatt,
s az értelmetlen rohanásban elengednéd magad;
rájönnél, hogy hol vagyunk.
a csillagok közt
egy lélekvesztőn utazunk.

Totális káosz, erőltetett jókedv,
csak nekünk legyen jó, a többi meg mindegy.
Hanyatló Róma szelleme kísért,
körbe-körbe fordul az időkerék.

S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret;
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.

Egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk.
Most egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk.